Vásárhelyi Gábor barátom bejegyzése, aki elkötelezett Bukovina-kutató, és így persze Russ Viktor emlékei után is nála érdemes érdeklődni.
A Beszterce-Naszód megyében lévő Borgóprund településen született 1872-ben, öt fiúgyerekes családban. Édesapja Russ Miklós főszolgabíró és iskolaigazgató volt. 1894-ben végezte el a Bécsi Tereziánumot hadnagyi ranggal bocsátották el.
Katonai pályafutása első felében Boszniába és Montenegróba küldték felderítő küldetésbe. Személyi kartotékában fontos mozzanata katonai karrierjének, amikor egyes források szerint 1902-ben, mások szerint 1907-ben vezérkari századosként lemondott tiszti rendfokozatáról. Az első világháború kitöréséig nem túl sokat lehet tudni róla. Talán Amerikát is megjárta, de volt tőrvívó oktató és újságíró is. 1914 július 28-án, a háború kitörésekor 49 évesen önként jelentkezett a dési 32. honvéd népfölkelő zászlóaljba. Közlegényként kezdte meg háborús katonai pályafutását az akkor még mellékhadszíntérként kezelt Bukovinában, ahol előbb Fischer Eduárd csendőr őrnagy szervezte az ellenállást. Később Pflanzer -Baltin tábornok 2 hadseregének fennhatósága alatt szolgált. Népfölkelő zászlóaljakból hozta létre a portyázó csapatait, akik sikeresen tudták felvenni a harcot a különösen nehéz hegyi terepen az oroszokkal szemben, gyorsan mozogtak és gerilla harcmodort alkalmaztak.
A katonai vezetők hamar felismerték Russ hadászati tehetségét így gyorsan haladt a katonai hierarchiában. Mint különítmény parancsnok először szakaszvezetői rangban tevékenykedett, majd hadnaggyá nevezték ki 1915-ben és pár hónap után már főhadnagy, ezt kővetően augusztus 29 -én százados és november végére már őrnagyi rangja volt. Nem túl sok katona részesül ilyen gyors előreléptetésben. Tény, hogy bravúros katonai cselekedetei nagyon hamar ismertté tették nemcsak a keleti Kárpátokban hanem az egész Monarchiában sőt az oroszok körében is. Katonáit ő maga válogatott Doboka és Beszterce vármegyékből származó parasztemberekből, akik nagyon jól bírták a hegyi terepen a küzdelmet. A kétszáz katonából álló különítmény olyannyira sikeres volt, hogy 1916 tavaszán a különítmény már 3000 halott, 5000 sebesült, 4000 hadifogoly veszteséget okozott az oroszoknak. Az oroszok rettegtek még a neve hallatán is olyannyira, hogy egyik járőre Czernovitz melletti Uscie Putilla (most Ukrajna) községházán egy felhívást talált:
„Csengő ércben, 25 000 rubelt adok annak, aki élve vagy halva elfogja Russ Viktor osztrák–magyar hadnagyot, a róla elnevezett gerilla csapat vezérét. Ismertető jelei: Középkorú, sovány férfi, németül, magyarul, ruténül, franciául beszél, őszülő haját rövidre nyírja. Különös ismertető jelei: szürke nagy bajuszt visel, aranyérem van a mellén és mindig fegyvertelenül jár.”
A továbbiakban legendás alakja feltűnik egy másik legendás hírnévre szert tevő katona Papp Dániel ezredes körében, akinek a dandárjába sorolva küzdött csapatával Kirlibaba és Dorna Vatra védelmében. A bukovinai harcok befejeztével különítményét áthelyezték az olasz frontra. Russ katonai pályafutása tovább ívelt felfelé, 1918 februárjában alezredesi rangot kapott majd ezredesi ranggal fejezte be a háborús szolgálatot.
Betegen került vissza az olasz frontról, leukémiával kezelték a budapesti Korányi klinikán, de eredménytelenül. 1918 december 28-án visszaadta lelkét teremtőjének. Földi maradványait hazavitték édesanyja szülővárosába Naszódra ahol örök nyugalomra helyezték. Russról és különítménye harcairól további részletek itt olvashatóak.
A bejegyzésben bemutatott két sapkajelvény az ARKANZAS cég gyártmánya. A cigarettás tárca Russ ezredes hagyatékából származik, amit Naszód város múzeumában őriznek. Ott van kiállítva.