A Nagy Háború katonai sapkajelvényeit legalább két tucatnyi gyártó készítette. Ezek közül a legnagyobbak az osztrák Brüder Schneider, Gurschner cégek voltak, illetve Budapesten az Arkanzas. A nagyobb cégek több száz féle jelvényt terveztek és készítettek, de a kisebbek is elérhették a százas nagyságrendet.
Ebben a bejegyzésben a Gurschner cég egyik érdekességéről lesz szó. Ennek a cégnek a jelvényei kétféle rögzítési móddal készültek (legalábbis nagyon sok a termékeik közül). A hagyományos beakasztós tű mellett voltak olyan változatok is, amelyek hátoldalán két viszonylag rövid és eléggé merev klamni volt, amelyek ráadásul nem is fedtek át egymáson. Ezekkel a klamnikkal nem nagyon lehetett tartósan rögzíteni a jelvényeket a sapka puha szövet anyagára. Ezért merült fel bennem a kérdés, hogy ha nem sapkára, akkor milyen más célra szánták ezeket?
Az itt bemutatott tabló ad választ a kérdésre: kiállított darabok voltak ezek. A cég jelvényeit árusító boltok kirakatába tehették a tablókat, bemutatandó az árusított jelvényféleségeket. Eddig már 4 nem teljesen egyforma összetételű és elrendezésű tablót találtam a neten, tehát időnként a kínálattal együtt a tablók is változtak. A tabló merev karton anyagába persze jól lehetett beletűzni a klamnikat.
Az itt bemutatott kollekció alsó részén a miniatűr “bizsu” jelvényváltozatok szerepelnek. Maga a gyártó jellemzi őket így. Tehát ezeket más tárgyak díszítésére szánták. Ezzel együtt, a minik rögzítése is a rendes méretű jelvényekhez volt hasonló. Volt tűs és klamnis változat is. Ha pedig cigarettatárcára forrasztották a jelvényt, a tűt vagy klamnit mindenképpen le kellett vágni. Tehát díszítésre csak magát a jelvénytestet lehetett felhasználni, tű nélkül. De lehet látni viselési képeket a mini változatokkal is, tehát hordták ezeket sapkán is.