Az 1915-ös olasz hadbalépést követően a dél-nyugati fronton szinte folyamatosan heves harcok bontakoztak ki egészen késő őszig. A téli időjárás nem kedvezett nagyobb hadműveletek lebonyolításához, hiszen nem csak a hadviselés, de a csapatok ellátása is rendkívül megnehezült. A nyugodtabb periódust aztán 1916 tavaszától újabb véres csaták váltották fel. Elsőként március 11-16 között zajlott az 5. Isonzó-csata.
Utóbb ezt a csatát csak mint „tüntető tevékenység” értékelték a Nagy Háború történetét leíró magyar szerzők. Nyilván minden csak összehasonlítás kérdése. Voltak nagyobb előkészülettel, nagyobb haderővel végrehajtott műveletek is. Ebben a csatában két kiemelt támadási célpont volt, mindkettő már az 1915-ös olasz „kívánságlistán” is szerepelt: San Martino a Karszt-fennsíkon, és Tolmein az Isonzó felső folyásánál. A 17. és 20. hadosztályok állásaikat szilárdan megtartották a Karszton. Tolmein környékén, főként a Mrzli Vrh hegyen húzódó állásokat a 3. hegyi dandár védte sikeresen.
Az olasz támadások közvetlen célja a Monarchia által fenntartott két Isonzo hídfő felszámolása volt, amit siker esetén tovább kellett volna fejleszteni a mögöttes területeken. Tolmein és a fölötte fekvő hegyvonulat elfoglalása után a Juliai Alpok vonulatai között a mai Szlovénia ellen kellett volna tovább támadniuk az olasz csapatoknak. Erre nem került sor, hiszen a hegylánc gerincén hullámzó állásharc zajlott, és 1916 márciusa után már nem is törekedtek az olaszok az itteni áttörésre. Erőfeszítéseik inkább az Isonzó alsó folyása mentén voltak jelentősek. Itt sikerült is később elfoglalniuk a nagyobb, veszélyesebbnek tűnő osztrák-magyar hídfőt Görznél.
A Tolmein fölötti hegyeket 1915-16 folyamán a 15. hadtest, abban is főként a 3. hegyi dandár tartotta megszállva. A dandár jelvényére fölírt csatahelyek mind ennek a frontszakasznak a különböző pontjai. A bejegyzéshez csatolt friss fotó a Mrzli Vrh platóján készült, a hegy lábánál az Isonzó látható. A nyitó képeslap is ezt a frontszakaszt ábrázolja.