A Lengyel Légió történetéről röviden írtam már itt. Ennek a haderőnek volt egyik parancsnoka Zielinski. 1858-ban született és a Monarchia hadseregében ezredesi rangot ért el. 1914-ben csatlakozott a Lengyel Légióhoz. Az 1915 májusában szervezett 3. dandárt vezette 1915-től. 1917-től 1918-ig a háttérbe tolt, kisegítő feladatokra szánt lengyel csapatok főparancsnoka volt. A lengyel önálló egységekkel szemben bizalmatlan német és osztrák hadvezetéss a lengyelek 1917-től egyre sűrűbben konfliktusba kerültek. A hadvezetés a Kárpátokba vezényelte a kb 7500 fős lengyel haderőt. Itt gyakorlatilag őrizetben voltak, harci feladatuk nem volt.
A kvázi fogság ellen 1918 februárjában fellázadtak. Az ellenállásra a konkrét okot a brest-litowski béke adta. Ez ugyanis a lengyelekre nézve kedvezőtlenül rendelkezett az Oroszországtól elfoglalt területekről. A raranczei csatában (február 15-16) fegyveres konfliktusra került sor. Ez ellen ugyan a parancsnok, Zielinski próbált fellépni, de a kitört konfliktusban hallgatólagosan a lengyel felkelőket támogatta. A felkelők az orosz haderőből kivált lengyel II. hadtesttel próbáltak egyesülni. Ez a haderő közel felének sikerült. A hátramaradó ellátó részeket a Monarchia csapatai elvágták és fogságba ejtették. Az egyesített lengyel csapatokat ezután Haller tábornok vezette az oroszok által kiürített területeken. Őket a német haderő Kaniownál 1918 májusában kényszerítette megadásra.
A Nagy Háborút követő lengyel-szovjet konfliktusban Zielinski a lengyel 3. hadsereget vezette. Feladata végeztével 1922-ben nyugalomba vonult. 1925-ben hunyt el.