A Monarchia nehéztüzérségének fő lövegtípusa volt a Nagy Háború kezdetén. Az első változatát 1894-ben állították hadrendbe. Hátrasiklás nélküli löveg volt, öntött bronz lövegcsővel. A kilövéskor a visszalökést az állás aljának homorú kialakításával fogták meg. A löveg hátragurult, majd az előre lejtő rámpán lefelé mozogva visszatért az eredeti pozíciójába. Pontos lövések leadásához persze minden lövés előtt újra be kellett állítani. 1899-ben a lövegcsövet átalakították, innentől kezdve a lövegzár kialakítása nem körkörös, hanem négyszögletes. Innen lehet megkülönböztetni a korábbi lövegektől. A löveg szétszedhető volt, hegyi alkalmazásra is megfelelő.
Számos fotó tanúskodik róla, hogy ezt az elavult lövegtípust széles körben alkalmazták gyakorlatilag végig a Nagy Háború folyamán. A leváltására tervezett M 14 15 cm-es tarack gyártása csak 1916-ra futott fel, amikor már tömegesen megjelent a frontokon. De a régi eszközöket sem dobták ki, hiszen a folyamatosan felállított újabb és újabb tüzér alakulatoknak az igénye meghaladta az új löveg gyártási kapacitásait. Egy korábbi bejegyzésben már bemutattam egy fotót a régi lövegekkel Kirlibaba környékén 1916-ban.
A tüzér jelvények közül több is az M 99-es tarackot ábrázolja. Ezek közül egy különösen szépet tettem be ebbe a bejegyzésbe. A „Budapest” üteg után folyamatosan nyomozok, ha valamelyik olvasó tudna segíteni ebben, azt hálásan megköszönném!