Ismail Enver, a török történelem sokat vitatott alakja, a Nagy Háború alatt a harcokba bekapcsolódó török haderő főparancsnok helyettese, hadügyminiszter volt. 1881-ben született Isztambulban. Az ifjútörök mozgalom egyik vezetője volt. Egy 1913-as puccsot követően Dzsemál és Talaat pasával együtt az ország tényleges irányítói lettek. A három pasa triumvirátusa Németország szövetségét kereste, de mellette kiegyensúlyozásként a Monarchiával is jó kapcsolatokat ápolt.
Enver katonai parancsnokként nem váltotta be a reményeket. Bár elvégezte az Oszmán Birodalom katonai iskoláit, fiatal tisztként kevés tapasztalattal rendelkezett magas beosztásához képest. Már 1914 telén katasztrofális vereségbe vezette a Kaukázusban az oroszok ellen felvonult 3. hadsereget. A vereségért az örmény kisebbséget okolta. Az örmények valóban rokonszenveztek a szemben álló oroszokkal, de hogy a csata menetére gyakorolt hatásuk érdemleges lett volna, azt alig lehet hinni. Ezt követően viszont megindult az örmény katonák lefegyverzése, majd az örmény etnikum deportálása a birodalom minden részéből az Eufrátesz körüli sivatagba. Az akcióban több millió örmény vesztette el az életét.
Enver ezt követően a hadműveleti irányításban már kevésbé vett részt. Az európai hadszíntéren egy német tábornok, Otto Liman von Sanders kapta meg a parancsnokságot, akit a németek tanácsot adni küldtek a török szövetségesükhöz. Vezetésével a török csapatok sikeresen hárították el a Gallipoli félszigeten partra szállt brit erők támadását 1915-ben. Kemal pasa (a későbbi Atatürk) ekkor a 19. hadosztályt vezette. Az európai hadszintéren lekötött antant csak 1918-ban indított újra komolyabb támadást a törökök ellen. Előbb Mezopotámiában, majd a Gaza-övezet környékén és Palesztínában sikerült visszaszorítani a török haderőt. 1918 októberében a Török Birodalom katonai ereje is összeomlott. Envert a szultán elmozdította hadügyminiszteri posztjáról, mire az ifjútörök kormány lemondott.
Ezt követően az ifjútörök vezetők egy német tengeralattjárón elmenekültek Törökországból. Envert távollétében 1919-ben halálra ítélték háborús szereplése miatt. 1920-ban a bolsevik Oroszországban keresett menedéket. Megpróbált támogatást szerezni a Törökországban hatalomra jutott Kemal pasával szemben. Ezt nem kapta meg, az alakulófélben lévő szovjet Kemallal kereste a szövetséget. A szovjetek őt bízták meg egy közép-ázsiai felkelés elfojtásával, de Enver ehelyett a felkelőkhöz csatlakozott. A szovjetekkel vívott csatában az afgán határ közelében esett el 1922-ben. Holttestét 1996-ban hozták vissza Törökországba és Isztambulban temették újra el.
Enver pasa népszerű volt a Monarchiában. Őt tekintették a Központi Hatalmak fő szövetségesének Törökországban. A kor szokásaihoz híven a jelvényeken elsősorban persze nem ő, hanem a szultán portréja jelenik meg. Egy kivétel van, a Dardanellák védelmét ábrázoló szép jelvény, amelyen Sanders és Schewan pasák portréi között az ő arcképe is látható.