Törökország hadbalépése után a katonai együttműködés intenzívebbé vált az új szövetséges és Németország valamint a Monarchia között. A Központi Hatalmak Bulgária hadbalépése és Szerbia elfoglalása után közvetlen szárazföldi kapcsolatba kerültek Törökországgal. A török kormány sürgős kérésére a Monarchia több tüzér egységet és műszaki alakulatokat küldött. Ezeket elsősorban Palesztínában, illetve a Szuez ellen indított offenzívában vetették be. Ellentételezésként egy teljes török hadtest érkezett az orosz frontra.
A XV. török hadtest a Gallipoli védelmét irányító német Liman von Sanders tábornok szerint kipróbált, megbízható csapat volt. Fegyverzetét Galiciában német és osztrák-magyar csapatoktól kapta. 1916 augusztusában érkezett meg vasúti szállítással a török 19. és 20. hadosztály. Itt a német Déli Hadseregbe osztották, amelyben számos osztrák-magyar csapattest is volt. 1917 szeptemberéig voltak ezen a fronton. A 19. hadosztály parancsnoka Mustafa Kemal (későbbi Kemal Atatürk) volt, aki a vesztes háború után Törökországot újjászervezte. A lenti képen a török katonák zsákmányolt géppuskák kezelését tanulják.
A török erősítés jelentős volt. A két hadosztály több, mint 30 ezer főt számlált. Őket rögtön az érkezés után a frontra vezényelték. A saját maguk által megerősített állásokban néhány napon belül komoly orosz támadásokat kellett feltartóztatniuk. Később is folyamatosan az ekkorra szokásossá váló állásharcokban volt részük. A Bothmer tábornok által irányított német Déli Hadsereg frontvonalán a Zlota Lipa folyó vonalán állomásoztak. Egyik szomszédjuk a Hofmann hadtesthez tartozó osztrák-magyar 55. hadosztály volt. 1916 szeptember 5-én az orosz betörések miatt a Zlota Lipa vonalától az egész hadseregnek vissza kellett vonulnia. Török csapatok biztosították a visszavonulást. Az új állásokban aztán októberben már sikerült megállítani az oroszokat. Mindkét fél nagy veszteségeket szenvedett és kimerült. A török XV. hadtest arcvonalát ekkor megrövidítették. A török csapatok létszámát 1917 elején feltöltötték. 1917 júliusában részt vettek a Kerenszkij offenzíva elhárításában és a rákövetkező ellentámadásban is. Összességében a XV. hadtest közel 25 ezer embert veszített a galiciai harcokban. 10 ezer katonája esett orosz fogságba. A török sebesültek ellátásáról Ács István készített egy érdekes összefoglalót, amely honlapján megtekinthető.
A Monarchia jelvénykészítői hamar felismerték az üzleti lehetőséget az egzotikus szövetséges ábrázolásában. Elsősorban a Gurschner cég járt élen a galíciai török csapatoknak szánt jelvények gyártásában. A ma is nagy számban fellelhető jelvény példányok arra utalnak, hogy azokat osztrák-magyar csapatok katonái is vásárolták, viselték. Ebben a bejegyzésben három ilyen jelvényt mutatok be. A nyitóképen szereplő jelvény a Galiciában harcoló török csapatok sebesültjeit támogató hadsegélyező szervezet jelvénye. Ezt a jelvény felirata mutatja: „Kriegsfürsorgekomittee für die Türkischen Truppen in Galizien”. A második jelvény felirata az érintett hadszínteret, a Zlota Lipa folyó vidékét mutatja be. A három szövetséges katona együtt rohamozza a csak szuronyokkal ábrázolt ellenfelet. A harmadik jelvény török nyelvű, arab irásjelekkel írott felirata pedig a XV. török hadtest nevét tartalmazza a rohamozó török gyalogos képe alatt. Fölül az uralkodó V. Mehmed szignója látható.
A törökök tugrának nevezik azt a diszes aláirásszerű jelölést.