Fura ez a csupa mássalhangzókból álló név. Persze, a délszláv nyelvekben nem ritka, a szlovénben meg kifejezetten gyakori ez a torlódás. Trieszt neve is Trst a szlovénben. De ez nem kell, hogy bárkit zavarjon. A Krn egy hegy. Olasz neve Monte Nero, ugyanaz, mint a szlovén, vagyis Fekete-hegy. 2244 méter magas, a Júliai-Alpok egyik csúcsa, az Isonzo felső folyásánál, attól keletre helyezkedik el. A nyugati oldalon, a folyó felé meredeken szakad le Caporetto (Kobarid) felé.
A Nagy Háborúban az Isonzo keleti partján álló csúcsok és hágók mentén húzódott a frontvonal. Kivételt képezett az osztrák-magyar hídfő Tolmeinnél. A hídfő megtartása azon is múlott, hogy a közelben lévő hegyi állásokat sikerül-e megtartani. Ezért a Krn, Sleme és Mrzli Vrh hegyekért véres harcokat vívott a Monarchia és Olaszország 1915 és 1917 között.
Ennek a küzdelemnek az egyik olasz szempontból kiemelkedően sikeres epizódjára a hadba lépésük után nem sokkal, 1915 június 16-án került sor. Ezen a napon hajnalban a 3. Alpini ezred egy merész vállalkozással elfoglalta a Krn csúcsot. Az alpinik nyugat felől, a meredek oldalon mászták meg a hegyet. A rejtve, csendben végrehajtott támadás meglepte a csúcson állomásozó 4. honvéd gyalogezred II. zászlóalját, amely rövid küzdelem után fogságba esett. Ez volt az olasz haderő első és egyik legnagyobb sikere. A kudarc egyik okaként a Magyar Alfőldről toborzott VII. hadtest hegyi hadviselésben való járatlanságát jelölték meg. A hadtestet már a nyár folyamán átvezényelték a front déli részére a Doberdóra. Helyére a szerb frontról átvezényelt hegyi dandárok kerültek, amelyek már sikeresebben tudtak védekezni a magas hegység viszonyi között is.
Később a Krn környékén a hegyvonulat gerincének birtokáért tovább folyt a harc. Az olasz támadások igyekeztek szélesebb szakaszon is a hegygerinc birtokába jutni. A Mrzli Vrh és Vodil Vrh csúcsok és a Sleme hágó körzetében is elkeseredett harcok folytak, rendkívül nehéz körülmények között. A 2. és 3. Isonzo csatában, 1915 augusztusában az itt védekező 3. majd 15. hegyi dandároknak sikerült tartani állásait, de a Krn csúcs visszafoglalása meghaladta az erejüket. Novembertől a beálló téli időjárás miatt nagyobb csapatmozgások már nem voltak ezen a frontszakaszon. 1916-ban az olasz támadások fő célpontja a görzi hídfő és a Doberdó voltak, ahol augusztus folyamán sikerült is eredményt elérniük, a görzi hídfőt ki kellett üríteni. A területen a hadműveletek 1917 őszén élénkültek meg ismét. Ez a 12. Isonzó csata a caporettói áttörés ideje. Ekkor térült meg az a sok áldozattal vívott küzdelem, amelyek a tolmeini hídfőt uraló magaslatok birtoklásáért folytak. Ebből a hídfőből indult ugyanis a Központi Hatalmak nagy támadó hadművelete.
A Krn védelmében alkalmazott csapatok bizonyára szívesen viselték a hegy panorámájával díszített ARKANZAS jelvényt. Próbáltam a mai fotók között megtalálni azt a panorámát, amit a jelvény bemutat. Nem biztos persze, hogy a jelvény képe élethű, mert a csúcs ennyire hegyes szögben csak a hegyoldalból látható, a folyópartról nem így néz ki. Ráadásul a hegy közelében az állások nem a folyóparton húzódtak, tehát a jelvény ábrászolása biztosan nem élethű. De végül is ez majdnem mindegy.