A háborús erőfeszítés növekedésével több katonára és új egységek, ezredek felállítására volt szükség. A honvéd ezredek számát is növelték. Elsőként a Przemyslben fogságba esett négy gyalogezred helyett állított fel a hadvezetés újakat. Valamilyen oknál fogva az új honvéd ezredek számozása nem követte az előzőeket, hanem 300-es számmal indult újra. Így a létrejött új ezredek 300 és 316 közötti számokat kapták. Belőlük új hadosztályokat szerveztek. A fogságba esett 23. hadosztály négy ezredét (2, 5, 7, 8) nem szervezték újra. A Nagy Háború előtt a honvéd gyalogezredek állományát egy-egy hadkiegészítési körzet katonaköteleseiből állították fel. Az új ezredeknél ezt a szabályt már nem alkalmazták, az állomány vegyes volt. Néhány ilyen később szervezett ezrednek ennek ellenére van nyoma a 30-as években kiadott ezredtörténeti kötetekben. Ezeknek az ezredeknek a kádere a hátország városaiban működött és ezeken keresztül a legénység jelentős részének volt helyi kötődése.
A 305. honvéd gyalogezredet 1915 júniusában állították fel verseci, pécsi és gyulai honvéd zászlóaljakból. A pótzászlóaljat Gyulán alakították meg. Az ezred a 201-es dandárban és az 51. hadosztályban működött a háború folyamán. A megalakítás után Galíciában, majd 1915 decemberétől Bukovinában harcolt az ezred. Részt vettek az 1916 januári orosz offenzíva elhárításában. Az 1916-os román támadáskor az 51. hadosztályt az elsők között vezényelték át Erdély védelmére. A megérkezést követően részt vettek a románok ellen indított ellentámadásban Erdély déli részén, majd a román főváros Bukarest elfoglalásában. Ezután ismét Bukovinába kerültek. 1918-ban a XXIV. Szurmay hadtest kötelékébe osztották be őket és az olasz frontra kerültek.
Az ezred jelvényével díszített tábori levelező lap többféle színnyomatban is készült. Az ezred emlékét több más, 300-as számozású egységgel egyetemben egy Szegeden felállított emlékmű őrzi. A sok ezredszám mutatja, hogy kevert csapatokat állítottak fel: a szegedi honvédek 6-7 különböző honvéd ezredben kerültek beosztásba.