A Przemysl erődjét felszabadítani kívánó, a Kárpátok hágói közül kitörni igyekvő osztrák-magyar haderő útját a hegyes terep természeti akadályai és a zord idő is hátráltatta a túlerőben lévő orosz csapatok ellenállása mellett. A Jablonka-patak völgyében futó műút forgalmát az út mellett magasodó hegyeken beásott orosz tüzérség és géppuska fészkek akadályozták. A továbbhaladáshoz szükséges volt a magaslatok elfoglalása, mindenek előtt a Manilowa hegy két csúcsának birtokba vétele. A hegy elfoglalására három hadosztálynyi erőt mozgósított a hadvezetés. Óriási veszteségek árán a február közepén kezdett támadások március elejére a délkeleti csúcs elfoglalását eredményezték, majd március 12-én sikerült elfoglalni az északnyugati magaslatot is. A súlyos harcok és a kemény téli időjárás sok hősi halottat követelt. A 27. hadosztályban tevékenykedő 85. (máramarosi és ung-megyei) gyalogezredet ezek után már csak „Manilova-ezrednek” nevezték. Az ezred tábori újságja is a hegy nevét kapta a keresztségben.
A 85-ös ezredet február 27-én vezényelték támadásra a hegy dél-keleti csúcsán befészkelt oroszok ellen. A Felvidék és Kárpátalja hadtörténete című könyv 199-200. oldalán beszámol a hegy elfoglalásának körülményeiről. „A kissé meredek, sűrűn benőtt hegyoldal megnehezíti ugyan az előrejutást, de megakadályozni nem tudja. A nagy csendet egyszerre rövid, de eszeveszetten erős tüzelés töri meg. A mieink az ellenség közelébe jutottak, s magukra vonták annak gyalogsági tüzét. Balling ezredes maga vezeti az embereit, s mikor az orosz állások láthatóvá válnak, kiadja a tüzelésre a parancsot. Az oroszokat meglepi a jól célzott és kitűnően vezetett tüzelés, mert hirtelen elhallgatnak. E pillanatnyi szünetet felhasználja Seiser (vitéz Szász) főhadnagy és rohamra megy századával. Heves kézitusa után hamarosan kiemelik a muszkákat árkaikból. Aki nem adja meg magát, ott vész vagy megszökik. A rövid harc eredménye 130 fogoly, 3 géppuska.
A terep itt nyeregszerűen folytatódott s ennek végében emelkedett aztán a Manilowa hegycsúcs, amelynek oldala igen meredek volt. E csúcson volt az oroszok tulajdonképpeni főállása, mely az egész környék felett uralkodott. Az a hely, ahol az előrenyomulást folytatni kellett volna egészen sík volt, minden természetes vagy mesterséges fedezék nélkül. A Móga százados parancsnoksága alatt álló 1. zászlóaljnak az volt a feladata, hogy amíg a Seiser-század és a hozzá beosztott géppuskák tűz alatt tartják a manilowai orosz állásokat, támadást intéz azok ellen és elfoglalja a hegy nyugati oldalát. Eközben a 2. zászlóalj a Manilowa keleti oldalán támadott és ugyancsak elfoglalta az oroszok előállásait.
A Móga-zászlóalj rajvonala körülbelül 100-120 lépésre lehetett az ellenségtől, amikor ez borzasztó fegyver- és géppuskatüzelésbe kezdett. Mintegy 20 lépésre az ellenségtől a roham azonban egyszerre kifulladt. A súlyos szerelvényt, fegyvert a mély hóban, bokroktól, fatörzsektől akadályozva cipelni, az ellenség rettenetes tüzelésének kitéve, megerőltető feladat volt. Ekkor Móga százados személyesen állt a rohamozók élére. Csak egyes helyeken került sor kézitusára, az ellenség a legtöbb helyen ugyan még 5-6 lépésről is lőtt a rohamozókra, de amikor aztán az árokhoz értek, a szemben álló kaukázusi ezred katonái megadták magukat.”
Az elfoglalt hegycsúcsot a 85-ös gyalogezred napokig tartotta, miközben 33 tisztet és 1803 fő legénységet veszített. Meghalt a szövegben is említett zászlóalj parancsnok, Móga százados is, akit a szintén hősi halált halt ezredparancsnok Balling ezredessel együtt 1918 augusztusában a katonai Mária-Terézia Renddel való kitüntetésre terjesztették fel. Móga ezen javaslat alapján posztumusz tiszti arany vitézségi érmet kapott.
A 85. gyalogezred letisztult, szép jelvénye közepén az ezredszám az ezred hajtókaszínével megegyező zöld alapra került. Alatta két vármegye címere látható: Ung és Máramaros. Az ezred állományát adó főként magyar és ruszin, kisebb arányban román legénysége ezekből a vármegyékből származott.