A 6. Isonzo csata részleges sikerén felbuzdulva az olasz hadvezetés szeptemberben újabb támadó hadműveletet kezdeményezett az Isonzo alsó folyásánál. A frissen elfoglalt Görz városából indult a támadás, illetve a Doberdón augusztusban hátrébb vont osztrák-magyar állásoknál. Ezen a frontszakaszon, a Comeni-fennsíkon Kostanjevica település előtt keresztül húzódott a frontvonal. Az olasz támadás egy nagy erőfeszítésre korlátozódott, amellyel az akkor még nem teljesen kiépült osztrák-magyar védelmi vonalat próbálták áttörni. Ez nem sikerült, így az olasz hadvezetés a szeptember 14-én indított támadást már 17-én leállította.
A sikertelenség egyik oka lehetett az, hogy már 1916 nyarán elkezdődött az augusztusban elfoglalt új állások kiépítése. A védelem tehát nem volt hevenyészett, bár még nem érte el a teljes kiépítettséget. A másik ok az idő közben beérkezett német erősítés megjelenése volt. Németország ugyanis csak ekkor üzent hadat Olaszországnak és küldött csapatokat az Isonzó frontra. 1916 őszén később ismét elhúzódó állásharcok folytak, illetve folyamatosan zajlott az állások rombolása tüzérségi tűzzel.
Az olasz támadás utolsó napján egy ilyen olasz tűzcsapás érte a Kostanjevica mögött tartalékban álló 17. honvéd gyalogezred fedezékeit a 363. magaslati ponttól északra. Nehéz gránátok telitalálatai miatt a védő vonal egyik kavernája beomlott, és maga alá temetett egy századnyi honvédet. Hősi halált halt Pour Gyula százados az 1. zászlóalj parancsnoka, további két tiszt és 34 honvéd. Sokan megsebesültek.
Pour százados népszerű és eredményes csapattiszt volt. A 17-es ezred kiváló harctéri teljesítménye nem kis mértékben az ő és néhány hozzá hasonlóan képzett, eltökélt tiszt példamutató irányításával valósulhatott meg. Elvesztése ezért nagy csapás volt az ezred számára. A halálhírre reagálva a hadosztály és a hadtest parancsnoka is táviratban fejezte ki részvétét az ezred parancsnokának. A halottakat San Danielben temették el, de a százados hamvait hamarosan exhumálták és szülővárosában Székesfehérváron helyezték örök nyugalomra. Sírja ma is magtalálható, a város saját halottjaként temette el, sírját folyamatosan gondozzák. A bemutatott jelvény a róla elnevezett zászlóaljé. A felirat még az augusztusig védelmezett frontszakasz a Mt San Michele neve. Minden esetre én inkább azt gondolom, hogy a százados portréjával díszített jelvény az ő halála után készülhetett. A háttérként szolgáló térképvázlat a 20. hadosztály védőállásait mutatja 1916 szeptemberében Kostanjevica előtt.