A Nagy Háborúval kapcsolatban a figyelem mindig a harcoló alakulatok felé fordul, hiszen a harci cselekmények változatosabbak és izgalmasabbak, mint a harcosok élelemmel, felszereléssel, lőszerrel való ellátása. Pedig mindenki számára világos, hogy erre is feltétlenül szükség van, nélküle a harcoló alakulatok harcképessége rövid idő alatt leromlik. A trén azonban már a háború alatt is viszonylag kevés megbecsülésnek örvendett, szerintem eléggé méltatlanul. Ez kifejeződik abban is, hogy a sapkajelvények között csak elvétve találunk a hadsereg ellátását végző csapatokra utaló darabot. Most egy ilyen jelvényt szeretnék bemutatni, a Monarchia ellátó csapatainak általános jelvényét.
A jelvény címzése „Verpflegstruppe” a hadsereg ellátó csapatokra általában vonatkozik, amelybe beletartoztak az anyagellátást (főleg lőszerellátást) végző csapatok, az élelmezést végzők, illetve a mindenféle anyagok mozgatását végző vonat (trén) egységek. A jelvény ezek közül kiemelten az élelmezési csapatot, azon belül is a tábori sütödét ábrázolja (a háttérben látható két országos jármű is tartozhatott a sütödéhez). A kép bal oldalán a tábori sütőkemence, jobbra a sütést előkészítő (dagasztó) bakák láthatóak. Amint majd a csatolt fotókon láthatjuk, a sütödék előkészítő részei az időjárás viszontagságait kizárandó fedett helyen működtek (felvonuláskor sátrak alatt, tartós táborozáskor gyakran fából ácsolt barakkokban. Szóval, az ábrázolás nem biztos, hogy teljesen élethű, de érdekes.
A tábori sütödék szervezetileg a trénhez hasonlóan hadtest szinten szerveződtek (szemben a tábori konyhával, amely az első vonalak közelében, századszinten működött egy altiszt irányításával). A háború kezdetén felállított 16 hadtest mindegyikéhez tartozott egy-egy trén zászlóalj, egy ellátó oszlop (Verpflegskolonne), valamint lőszer ellátó oszlop. Az ellátó oszlopok része volt a tábori sütöde. Oszloponként ebben 120 pék (Bäcker), 12 „főpék” (Oberbäcker) és egy pékmester (Backmeister) dolgozott. A felügyeletet az élelmezési tiszt (Proviant-Inspektor) látta el. Kivonuláskor a sütödéket szervezetileg a harcoló alakulatokhoz sorolták és parancsnoka egy trén-tiszt lett. A háború alatt már minden hadosztálynak volt tábori sütödéje, 10-12 sütőkemencével. A kemencék mellett a felszereléshez tartozott 60 országos jármű (szekér).
Minden hadtesthez ezen kívül tartozott még egy tartalék sütöde egyenként 5 mobil sütőkemencével. Ezek a kisegítő sütödék jóval a frontvonal mögött voltak felállítva, gyakran vasúti csomópontokban, ahonnan vonaton a kisütött kenyereket gyorsabban lehetett a frontvonalba kijuttatni. A hadosztály- és hadtestsütödék összesen tehát kb. 40 kemencével dolgoztak. A 40 kemence egy hét alatt átlagosan 2400 mázsa lisztet használt fel.
A pékek élete, munkája annak ellenére nem volt könnyű, hogy a hátsó vonalakban dolgoztak. Oszloponként általában 10 tábori sütőkemencét használtak, amelyekkel óránként 500 kb. másfél kilogrammos veknit sütöttek, ami 1000 adagnak felelt meg. Naponta 13 órát dolgoztak és így egy átlagos gyalog-hadosztály (26000 fő) kenyérszükségletének felét tudták előállítani. A fejadag másik felét kétszersültből, nyers lisztből illetve a kisegítő sütödék termeléséből kapták meg a harcosok.
A sütödék mozgatása kezdetben a hadosztályok seregvonatával együtt történt. Mivel viszont ez gyakran naponta helyváltoztatást követelt meg, ezért a sütödék eleinte többet meneteltek, mint sütöttek, így a kenyérellátás nem volt megfelelő. Később a sütödék vonatát már szakaszosan, 2-3 naponként mozgatták csak, hogy több idő jusson a sütésre.
Békéssy József vezérkari őrnagy találmánya volt a 1901M fogatolt tábori sütőkemence. A Békéssy-féle sütőkemencét a budapesti Weiss Manfréd Művek gyártotta. Emellett használatban volt még egy másik, Peyer-féle német eredetű sütőkemence is.