Nem szükséges hosszasan magyarázni, hogy sok százezer fős hadseregek mozgatása hatalmas logisztikai feladat. A Nagy Háború idején a csapatok nagyobb távolságokra vasúttal tudtak eljutni. Ekkorra a vasúthálózat a fejlettebb európai országokban, a Monarchiában is elég sűrűn kiépült. A területek lefedettsége csaknem teljes volt. Nem volt ilyen jó a helyzet a Balkánon és Törökország területén. A Monarchia vasútjai javarészt egy nyomvonalúak voltak. Kettős pálya csak a Bécs-Linz Salzburg és a Krakkó-Tarnów-Lemberg vonalon volt kiépítve. Így a szembejövő vonatoknak az állomásokon kellett egymást elengedniük. Az 500 méter hosszúságú kitérő pálya 100 tengelyes szerelvényeket tudott kezelni, a 250 méteres 50 tengelyest.
A háború folyamán a harci cselekmények hatására a vasútvonalakat is megfelelően fejleszteni kellett. Bukovina orosz megszállása után az országrész megmaradt területére új keskenynyomtávú vasútvonal építésével lehetett szállításokat végezni. Ez volt a Prislop vasút. De ennél is nagyobb léptékű fejlesztésekre került sor Lembergből kiindulva mind északi, mind deli irányban, a megszállt orosz területekre. Hasonlóan Szerbiában, majd az 1917 végén megszállt olasz területeken is szükséges volt összekapcsolni a Monarchia és a meghódított területek vasúthálózatát.
A polgári forgalom bonyolítására tervezett vasutak üzemeltetése természetesen a hadügyminisztérium kezébe került át. A katonai szállítások szükségletei szerint alakítottak ki szállítási vonalakat, melyek forgalmát, menedzselését tábori szállítás vezetőségek végezték (Feldtransportleitung). Ezeknek a működtetését mind az anyaország belső területei felé, mind a különböző frontok egymás mellett párhuzamosan fekvő területei között meg kellett oldani. Ez utóbbi különösen nehéz volt, hiszen a polgári forgalomra épült vasútak ez utóbbi szempontot egyáltalán nem vették figyelembe. Abszurd példaként említhető, hogy a Belgrád közelében, keletre fekvő Pancsovából, a város nyugati oldalán lévő Zimonyba Szeged és Újvidék érintésével lehetett csak eljutni vasúton, holott a távolságuk egymástól mindössze 20 km. A többszáz kilometer kterjedésű arcvonalakon a csapatok mozgatása hasonlóan nehézkes volt.
A létrehozott szállítási vonalak fele Észak-Magyarországon és Galiciában húzódott. Ezeknek az orosz front kiszolgálása volt a feladatuk. A vonalak nem csak észak-déli irányban húzódtak, de a határvonaltól távolabb is, harántirányban. Ezek a haránt irányú vonalak játszották a főszerepet az orosz fronton történt erő-átcsoportosításokban 1914-15-ben. A Krakkó-Lemberg vonallal párhuzamosan a Kárpátok deli oldalán további haránt vonalak húzódtak Magyarország területén.
A Nagy Háború során összesen 11 szállítási vonalat alakítottak ki. Az 1. számú volt a már többször is említett Krakkó-Lemberg Stanislau vonal. Hasonlóan fontos, nagy forgalmú vonal volt a 2. is, az előzőtől 50 km-re délre. A 3., 4. és 5. vonal már Magyarországon húzódott, ugyancsak nyugat-keleti irányban, leágazásokkal északra, Galíciába. A legdélebbi, 5. vonal a Budapest-Szolnok-Debrecen-Csap-Királyháza-Delatyn vonal volt. A 6. vonal Arad-Temesvár és Újvidék között futott. A 7. és 8. Budapestről dél-nyugati irányba, Zágráb és Laibach felé nyúlt. A 9. és 10. szállító vonal az olasz frontot szolgálta ki, részben Innsbruck felé és a Brenneren átkelve, részben a Puster völgyön keresztül, rövidebb úton összekötve az Isonzo frontot és Dél-Tirolt. A 11. szállítási vonal a Bécs-Salzburg fővonalat kötötte össze Tirollal. Részletes tanulmány a logisztikai szervezetről itt található.
Valamilyen, számomra ismeretlen ok miatt a Gurschner cég által gyártott jelvény sorozatból hiányzik néhány szállító vonal. Csak 1, 5,6,7,8,9 és 10 készült, a többi nem. Lehetséges, hogy a 2-4 közötti vonalak elveszíttték jelentőségüket 1915 közepére, hiszen akkor már sokkal távolabb került az orosz front. Ezért nem készült nekik jelvény. A szállítási vonalaknak volt egy általános jelvénye is, amelyeken kicsit gyerekesnek tűnő vasúti kocsik láthatóak. A nyitókép az 1914-es mozgósítást mutatja. A másik fotó az 1918-as hazatérést. A Monarchia szállító vonalai a két esemény között gőzerővel és a lehetőségekhez képest kielégítő hatékonysággal dolgoztak. A bejegyzéshez a Gurschner-féle sorozat két darabjáról készült képeket is mellékelem.
A Feldtransportleitung tábori szállitásvezetőséget jelent nem szállitó vonalat. A Leiter = vezető, a leitung vezetőség. A vonal akkor lett volna ha Linie szó szerepel.
Létezett még ilyen változat is:
A magyar és a német kifejezések nem mindig voltak egymás tükörfordításai. A szállító vonalak kifejezést a megadott nagyobb tanulmány használta, onnan vettem át. Sajnos, korabeli anyagot nem találtam, ahol ezt a témát részletesen kifejtették volna, használva a korabeli kifejezéseket is. De egyetértek, a Leitung vezetést jelent. Az iézett anyagban szereplő vonal pedig a “Leitung” alá tartozó vasútvonal szakaszt.
ez pedig a karácsonyi kiadásuk