A katonai repülésben a Nagy Háborútól kezdve a legsikeresebb vadászpilótákat „ász”-nak nevezik. Szokás szerint ide sorolnak minden légjáró katonát, aki legalább öt igazolt légi győzelmet ért el ellenséges repülőgépek ellen vívott harcban. A Nagy Háború idején a légi győzelmek sorát az ellenséges léghajók és kötött megfigyelő ballonok megsemmisítése is gyarapította.
A repülőgépek használata fokozatosan nyert teret a háborúban. Erről korábban már írtam itt. A légiharc eleinte felettébb ritka volt, és ekkor még viszonylag kevés volt a kifejezetten légiharc céljaira tervezett vadászgép. A vadászgépek egymás elleni harca a háború utolsó két évében vált gyakorivá, a nyugati fronton és az olasz hadszíntéren mindennapossá. Ezen a fronton szerezték a legtöbb babért, légi győzelmet a Monarchia ászai is. Az antant erőfölénye a repülőgépek számában és minőségében is egyre nyomasztóbb lett. Ezért a legkiválóbb pilóták, a legnagyobb ászok is könnyen kerülhettek kilátástalan harci helyzetbe. Az erőfölény a legjobbakat is le tudta gyűrni, aminek a vége rendszerint repülőhalál lett. Ekkor még az ejtőernyőzés is gyerekcipőben járt, így ha a pilóta a lelőtt repülőgéppel nem tudott kényszerleszállást végrehajtani, gépének roncsai között lelte halálát.
A Monarchia legtöbb légi győzelmet elért pilótája Godwin von Brumowski volt, akinek összesen 35 légi győzelmet igazoltak, ebből 12 más pilótákkal közös légi győzelem volt. Brumowski az orosz fronton szolgált tüzér tisztként a 6. tüzérdandárnál. Onnan jelentkezett át és 1915 júliusától került harci bevetésekre. Előbb Bukovinában az 1. repülőszázadnál teljesített szolgálatot. 1916 júliusáig kétüléses gépek megfigyelőjeként, később mint repülőgép vezető. 1916 novemberében került az olasz frontra, és itt érte el ötödik légi győzelmét 1917 januárjában a 41. vadászrepülő századnál. Légi győzelmei döntő részét ez után aratta. Ebben részben a légiharcra tervezett repülőgép volt segítségére. Ugyanilyen fontos volt persze az is, hogy a háborúnak ebben a szakaszában és különösen az olasz fronton az ellenséges légierő tevékenysége nagyságrendekkel intenzívebb volt, mint keleten. Több volt a célpont, az ellenséges repülőgép.
Brumowski gépét természetesen több alkalommal is megrongálták. 1918 február 1-én ellenséges vadászgépek találatai miatt gépe felső szárnyában lévő üzemanyagtartály kigyulladt. Óriási lélekjelenléttel és szerencsével sikerült gépét letenni és sértetlenül elhagyni, mielőtt az teljesen kiégett. Három nappal később nyolc angol vadászgéppel vívott légiharcban gépe szárny merevítője megrongálódott. A kényszerleszállás közben gépe átvágódott és teljesen összetört. Utolsó bevetésére június 19-én került sor, amikor utolsó, 35. légi győzelmét aratta, majd 37 találattal a gépében leszállt. Legfelsőbb utasításra ez után már nem engedték repülni: fogyóban voltak a nagy propaganda értékkel bíró repülő ászok.
Brumowski halálfejes gépe mellett áll a nyitó képen jobbra. Mellette Frank Linke-Crawford látható, aki a Monarchia negyedik legeredményesebb vadászpilótája volt 27 légi győzelemmel. Ő 1918 július 30-án halt repülőhalált. Egy négy gépes repülőrajjal olasz vadászgépeket támadt meg. A levegőben végrehajtott éles forduló közben gépe szárnya levált, a gép lezuhant.
A legsikeresebb magyar pilóta Kiss József volt 19 igazolt légi győzelemmel. Kiss több alkalommal nem egyszerűen lelőtte, hanem földre kényszerítette ellenfelét. Sikerei és lovagiassága miatt a legénységi állományú katonák közül egyedülállóan az arany vitézségi érmet háromszor is kiérdemelte. Kiss az 55. vadász század kötelékében repült 1917-18-ban az olasz fronton. Legtöbb légi győzelmét ő is ekkor és itt érte el. 1918 január 27-én saját repülőterét (Pergine) támadó olasz gép elűzésére szállt fel. Hamarosan további olasz gépek érkeztek a helyszínre és Kiss gépének géppuskái beragadtak. Menekülnie kellett. 10 perc fordulózás után haslövést kapott. Egy közeli szurdokvölgybe menekült, ahonnan visszatért repülőterére. Súlyos sebesüléséből májusra felépült annyira, hogy ismét repülőgépbe szállt. Szemtanúk szerint ekkor még nem nyerte vissza régi repülő tudását. Május 24-én egy hosszas légicsata közben egy kanadai pilóta lelőtte gépét. 1918 május 27-én tartott temetési szertartása előtt egy nagy ellenséges kötelék jelent meg Pergine fölött. Egy csomagot dobtak le. Koszorú volt benne angol, francia és olasz nyelvű felirattal: „Utolsó üdvözletünk a bátor ellenfélnek”.
A „légjáró” egységek jelvényei igen változatosak voltak. Ebben a bejegyzésben a nyitó képen szereplő egyszerűbb lemezjelvény minden bizonnyal bazáráru lehetett, bárki megvehette. A másik jelvény, amely egy félig kész, számozatlan jelvény, sokkal különlegesebb, drágább. Nagyon hasonlít a rendszeresített pilóta ügyességi jelvényre. Lényegében annak kisméretű változata. Az alsó táblán a felirat az olasz frontra utal. Az ott állomásozó repülőszázadok számát lehetett az alsó sorba bevésni. Az igényes kivitelezés és a pilótajelvénnyel való hasonlóság miatt azt gondolom, hogy ezeket a jelvényeket csak a ténylegesen repülő személyzet viselte, a földi kiszolgáló személyzet aligha.