A Monarchia ezredeinek ezredtulajdonosaik voltak. Ez a cím inkább csak a reprezentációt szolgálta már, de korábban az ezredtulajdonosok kötelessége volt az alakulatok felállítása, működésük finanszírozása. A 20. századra az ezredtulajdonosi címet sokszor inkább a diplomáciai kapcsolatok ápolására használták. Ilyen okból válhatott Ruprecht bajor koronaherceg is ezredtulajdonossá, mégpedig a 43. közös gyalogezredé. Az ARKANZAS cég jelvényén szerepel portréja és a neve is.
Ruprechtről néhány fontos önéletrajzi tényt érdekes lehet megosztani. 1869-ben született Münchenben. Ő volt az utolsó bajor koronaherceg, aki ezt a címet a háború végéig hivatalosan birtokolta. III. Lajos bajor király legidősebb fia volt. Édesanyja az osztrák főhercegasszony Mária-Terézia volt, aki Habsburg család estei ágából származott. Ruprecht széleskörű tanulmányokat folytatott, utazott, művészetekkel foglalkozott.
1886-ban hadnagyként kezdte katonai pályafutását egy német császári tüzér ezredben. A kor szokásainak megfelelően gyorsan haladt a ranglétrán felfelé. 1900-ban már tábornok, vezérőrnagy, egyben a 7. bajor gyalogdandár kinevezett parancsnoka lett. 1913-ban, a Nagy Háború kitörése előtt vezérezredesként nagybátyját követte a bajor haderő felügyelői tisztségében. 1914 augusztusában a német 6. hadsereg parancsnokává nevezték ki. Az önérzetes bajor tábornok hamar összevesztett a porosz túlsúlyú és szellemű katonai felső vezetéssel, konkrétan Falkenhayn vezérkari főnökkel. Mindezek ellenére továbbra is fontos beosztásokat kapott. 1915-ben megkapta a német becsületrendet, majd 1916-ban a tölgyleveleket is hozzá. A francia fronton szolgált, utóbb már hadseregcsoport parancsnokaként. Míg korábban Falkenhayn hadvezetését túlzottan óvatosnak gondolta, 1917-re belátta, hogy lebecsülték a háborús ellenfelek erejét, és hogy azok növekvő fölénye a Német Császárság vereségét vetíti előre.
A háborús vereséget követően a bajor királyság intézménye is megszűnt. A bajorországi forradalom vezetői 1918 november 8-án deklarálták a királyság megszüntetését. Szülei halálát követően 1921-től ő lett a Wittelsbach hercegi család feje. A Weimari Köztársaság ideje alatt Berchtesgadenben illetve Münchenben élt. A politikától nem távolodott el, és a Köztársaság szerveivel kötött kompromisszum keretében a család vagyonának egy részét megtarthatta. 1932/33-ban a szociáldemokraták megkeresésére felkészült rá, hogy Hitler hatalomra jutása esetén a bajor törvények szerint a tartomány kormányzói tisztjét elvállalja, de erre végül mégsem került sor. A náci hatalomátvétel után fokozatosan elfogyott körülötte a levegő, és 1939-ben Olaszországba települt át, ahol a háború végéig élt. 1944-ben a közvetlen német jelenlét miatt Olaszországban is bujkálnia kellett a Gestapo elől. Feleségét és gyermekeit a dachaui koncentrációs táborba hurcolták. A Ruprecht által képviselt monarchista törekvéseket 1945 után sem lehetett érvényesíteni. 1955-ben hunyt el.