Ebben a posztban kicsit csalok, hiszen Velence nem került a Monarchia birtokába a Nagy Háború során. Velence a napóleoni háborúk során veszítette el önállóságát. Ezek végén osztrák fennhatóság alá került, amely 1866-ig tartott. Az olasz egység létrejöttének folyamatában a Monarchia 1866-os königgrätzi vereségét követően csatlakozott a megalakuló Olasz Királysághoz. Hogyan kerül mégis a város jelképe a Nagy Háború sapkajelvényére? Az 1918-as Piave-offenzíva egyik kiemelt célja volt Velence elfoglalása, nyilván ez az oka a velencei oroszlán szerepeltetésének.
Az oroszlán a velencei állam történelmi korokra visszatekintő szimbóluma. A városban is, de a Velence által egykor uralt területeken is nagyon sok helyen látható ma is, főként a korabeli középületek dekorációjaként. A velencei oroszlán nyitott könyvet tart a mancsában, amelynek felirata „Pax tibi, Marce, Evangelista meus”, magyarul „Béke veled Márk evangélistám!” Ezeket a szavakat egy angyal mondta Márknak álmában, megjósolva azt is, hogy testét Velencében helyezik örök nyugalomra. Szent Márk végül Alexandria püspökeként halt meg. Velence a 9. században szerezte meg a maradványait. Az oroszlán Szent Márk állata volt a hagyományok szerint.
A velencei oroszlán legszebb, talán legrégibb ábrázolása a Szent-Márk székesegyház bejárata fölött látható. A katedrális építését a szent városba hozatala után kezdték meg a 9. században. Azóta is folyamatosan épült. Az alapépületet 1094-ben szentelték fel, a kupolái az 1200-as években készültek el. A templom belsejét díszítő dekorációk a város fénykorában, a 14-16. században készültek, illetve kerültek ide a városállam által vívott hadjáratok zsákmányaként.
A 106. gyalogezred számára 1918-ban készült jelvény kisebb méretű változatán a velencei oroszlán kezében tartott könyv lapjaira nem az eredeti Márktól származó jelmondatot vésték, hanem az 1918-as Piave offenzíva kezdetének dátumát.