A Monarchia III. hadteste a békerendben Karintia, Stájerország és a Tengermellék tartományaiban szerveződött. Ez a terület a mai osztrák-szlovén határ két oldala ide értve a mai teljes Szlovéniát és az Isztriai-félszigetet is. Ennek következtében a területen fekvő egységek legénysége nagyrészt német (osztrák) de jelentős részben szlovén és horvát nemzetiségű volt. Olaszok is voltak a lakosságban. A hadtest területén több híres gyalogezred is székelt. Így az osztrák állományú 7-es (Klagenfurt) és 27-es (Graz), vagy zömmel szlovén 87-es (Cilli/Celje) vagy a 47-es (Marburg/Maribor). A hadtest állományába tartozott még a 9-es stájer tábori vadász zászlóalj és a 3. (Graz) és 26. (Marburg/Maribor) Landwehr gyalogezred is.
A hadtestet az orosz frontról 1915 őszén vezényelték át az olasz frontra. Itt előbb az 5. (Isonzo) hadseregben, majd a 11. hadseregben került alkalmazásra. A hadtest részt vett a 3.-tól valamennyi Isonzó-csatában. Persze az elnevezés kicsit félrevezető, hiszen a 11. hadsereggel Tirol védelmét látták el, de a nagy olasz támadásokat a köznyelv Isonzó-csatának nevezi. A hadtest nagy fegyverténye volt az 1916 tavaszán indított offenzíva a Hétközség-fennsíkon. Ekkor a hadtesthez vezényelt erősítésekkel együtt a támadó élnek sikerült áttörnie az olasz erődök védelmi vonalát. A front összeomlását két tényező akadályozta meg. Az egyik a nehéz terepen a támadó csapatok lassú előrehaladása volt. A másik az oroszok nagy támadása, amit az olasz front tehermentesítésére a tervezettnél korábban indítottak. A Bruszilov offenzíva sikerei miatt a Monarchia leállította támadását Tirolban.
A hadtest szép jelvénye hegyi táj fölött szálló sast ábrázol, karmaiban a dicsőséget, sikert ábrázoló babérkoszorút tart. Ugyanezzel a motívummal készült a tábori levelező lap is.