Gázálarc

A Nagy Háború sok katonai újítása közül az egyik legborzalmasabb a harci gáz alkalmazása volt. A mérgező gázok alkalmazása minden fronton megjelent. Előre telepített tartályokból lehetett kifújni, vagy tűzérségi lövedékekkel kilőve az ellenség távolabb elhelyezett erői ellen alkalmazni. A gáztámadások elleni védekezés eszköze a gázálarc is hamarosan megjelent a frontokon.

A Monarchia hadseregében 1916-ig csak kezdetleges, orrot és szájat betakaró textil maszkot alkalmaztak. Ez a többrétegű textília gázokat közömbösítő folyadékkal volt átitatva, alkalmazhatósága időben ezért korlátozott volt és a szemet nem védte. 1916-ban vezették be a modernebb, egész arcot lefedő, szűrővel ellátott gázálarcot. A háború folyamán a legkorszerűbb az 1917M mintájú bőr gázálarc volt, amelyet fém tokban elhelyezve lehetett folyamatosan a katonák felszerelései között tárolni, hordozni.  A gázmaszk filtere foszgént és klórt megkötő folyadékkal (kalcium- vagy káliumkarbonát) átitatott anyagból (diatomit) és aktív szénből állt. A maszk előbb gumírozott anyagból, később bőrből készült. Fontos szempont volt a hézagmentes illeszkedés az arcbőrön.

A mellékelt kép az utóbbi, bőrből készített 1917M gázálarcot mutatja. A jelvények között sajnos nem találtam olyat, amin a gázálarcot ábrázolták. Sok viselési fotón viszont látható a maszk. Ezért egy rohamkatona képét választottam kísérőnek, nyakában ez a gázálarc lóg. Sapkajelvény kiegészítőnek pedig egy ritkán látható rohamcsapat jelvényt mellékeltem.