Loading...
Csaták

Col di Lana 2.

Olaszország a Monarchia elleni hadüzenet után rögvest nekilendült, hogy a meglepetést kihasználva előretörjön az országhatárok mentén. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy minden fontosabb frontszakaszon kezdeményezően lépett fel, tekintet nélkül arra, hogy ezeken a helyeken a támadás milyen természetes akadályokba ütközött. Az 1915 nyarán vívott küzdelmek néhány ponton helyi jelentőségű eredményt értek el. Így például sikerült elfoglalni az Isonzó felső folyásánál uralkodó hegyet a Krn-t, de a közelben álló további csúcsokat már nem, így egy keskeny beékelődés jött létre, ami kényelmetlen volt a védelem számára, de nem fenyegetett a frontszakasz gyors összeomlásával.

Ugyanilyen nehéz volt a térnyerés a Dolomitokban, Kelet-Tirolban. Ezen a frontszakaszon is csak egy-egy csúcs elfoglalásáig jutott az olasz támadás. Ilyen volt a Col di Lana, az a csúcs, amelyet az olaszok csak „a vér hegye” néven neveztek. Az itteni műveletekről volt már egy bejegyzés (itt), most egy nemrég talált rajzot szeretnék bemutatni, amely a hegyen zajlott aknaharcot szemlélteti. A terv az volt, hogy a korábbi országhatáron sorakozó hegyláncon áttörve a hegyek mögötti folyóvölgyekbe jusson ki a támadó olasz haderő. Ezeket követve lehetett volna eljutni Tirol fontos közlekedési és logisztikai gócpontjaihoz, keleten Brixenhez, délen Trentóhoz. A Dolomitok áttörése után Brixen válhatott volna elérhetővé a Puster-völgyön keresztül.

A sikertelen 1915-ös próbálkozások után mindkét fél „aknamunkába” kezdett. Az egymáshoz közel fekvő ellenséges állásrészeket föld alatti robbantásokkal igyekeztek megsemmisíteni, majd az ott ütött rést elfoglalva előretörni. 1916 április 17-én egy 5 tonnás olasz akna felrobbantása után a Col di Lana csúcsán védekező tiroli császárvadász század állása és legénysége megsemmisült. Az olaszok elfoglalták a csúcsot. A bejegyzéshez mellékelt korabeli fotón látható, hogy enne a csúcsnak közvetlen közelében volt egy szűk nyereg. Ennek túlsó oldalán áll a csaknem ugyanilyen magas Mt Sief, amely osztrák kézen maradt. 1916-17-ben ezen a szűk nyergen, illetve alatta folytatódott a küzdelem.

A mellékelt rajzon látjuk, hogy az olaszok 1917-ben két alkalommal is robbantottak az osztrák állások alatt, de nem tudtak a Mt Siefre feljutni. A próbálkozásokat megelégelte az osztrák csapatok hadvezetése és október 21-én egy 45 tonnás robbantással megsemmisítették a két csúcsot összekötő nyerget. A hatalmas robbantás megváltoztatta a hegylánc alakját. A kirobbantott rész a panorámafotón is látszik. A napjainkban ide indított hegymászó kirándulások komoly mászó teljesítményt igénylő vállalkozások. Végeredményében az olasz támadás semmilyen kézzelfogható közvetlen katonai eredményre nem vezetett. A tájban helyrehozhatatlan sebet ejtett és sok ezer katona életét követelte mindkét oldalon.

A bejegyzéshez mellékelt jelvény a térség tüzérségi parancsnokságának a jelvénye. A háttérben a két csúcs látható. Azért választottam ezt a jelvényt, mert a Buchenstein helynév értelmezése sokáig gondot okozott nekem. A térséget bemutató térkép és némi internetes kutakodás kiderítette ennek is a jelentését. A hegycsoport lábához felvezető szerpentínút mellett láthatjuk a feliratot. Tágabban pedig a Marmolata tömb és Ampezzo település közötti terepszakaszt nevezték Buchensteinnek. A Marmolatán voltak elhelyezve az osztrák-magyar nehéztüzérség ütegei.

Subscribe
Visszajelzés
guest
0 Hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x