Az egyre kiterjedtebbé váló Nagy Háború fokozott igényeket támasztott a tüzérséggel szemben. Növelni kellett az alkalmazott tüzér eszközök számát és tűzerejét. A Monarchia minden lehetséges eszközt bevetett. Még a háború kirobbanása előtt a kormány 11 darab 35-ös kaliberű hajóágyút rendelt a Skoda művektől, amelyeket egy új hajótipus (Ersatz Monarch-osztály) első hajójára telepítettek volna. A hajó nem készült el, a leszállított első két löveget szárazföldi alkalmazásra alakították át.
Az első ágyú 1915 május 15-én készült el. Tesztelése 1916 áprilisáig tartott. Ekkor az olasz frontra küldték, ahol a Caldonazzo-tó közelébe telepítették. Az 1916-os nagy tiroli offenzíva idején összesen 122 lövést adott le a löveg. Május végén visszaszállították a Skoda Művekbe javításra. Ennek az első lövegnek volt a beceneve „Georg”. A löveg 700 kg tömegű lövedéket volt képes maximum 31 km távolságra eljuttatni. Célpontja az olasz főhadiszállás volt Asiago városban. Elbeszélések szerint a lövések előtt szirénajelzést adtak le. A közelben lévő épületek ablakait ki kellett nyitni, hogy a kilövés okozta lökéshullám ezekben kárt ne tegyen.
A második löveget a román frontra küldték, hogy 1916 novemberében az ellentámadást folytató osztrák-magyar és német csapatokat támogassa a Dunán történő átkelés során és Bukarest ostromakor. Itt csak néhány lövést adott le a löveg, az átkelés váratlanul gyorsan és probléma mentesen sikerült az összeomlóban lévő román csapatokkal szemben.
1917 májusában az első két löveget ismét előkészítették bevetésre, és elkészült két további ágyú. A tervezett újabb hét darab építése is folyamatban volt. A már korábban is bevetett két ágyú, ezek között a „Georg” ismét az olasz frontra került. A másodikat 1917 augusztusában Trieszttől északra Santa Croce mellett állították fel. Szeptemberben a löveg az Isonzo torkolatvidékén és Grado közelében települt olasz messzehordó ágyúkat támadta. A 12. Isonzo-csatában az Isonzo alsó folyása menti olasz állásokat és mögöttes területeket támadták a löveggel.
A lövegek háború utáni sorsa nem tisztázott. Az olaszok és a franciák a nekik jutott egy-egy példányt feldarabolták. A szerbek egyet tovább alkalmaztak. A maradék hét tervezett eszköz feltehetőleg soha nem készült már el.