A Nagy Háború viszonyai között a lövészárkokban álló csapatokra a legnagyobb veszélyt az ellenséges tüzérség lövedékei jelentették. 1915-ben nyilvánvalóvá vált, hogy a katonák fejét fokozottan is védeni kell a becsapódó gránátok repeszei és a kirepülő kődarabok vagy más törmelék ütései ellen. Ezért a britek, a franciák és az olaszok már 1915 végén elkezdtek gyalogsági sisakokat gyártani. A németek 1916-ban tervezték meg és kezdték el gyártani az 1916 M acél sisakot. A Monarchia az év végétől kezdte importálni a német sisakokat (400 ezer darabot a háború végéig), majd 1917-ben maga is gyártásba vette (500 ezer darab). Saját tervezésű sisak is volt, a Berndorfer cég gyártmánya (140 ezer darab).
A sisakok nem csak formájukban tértek el egymástól. Más ötvöző anyagokat használtak fel hozzájuk és az anyagvastagságuk is eltért. A német sisakok voltak a legvastagabbak és legnehezebbek is (1 mm vastagság, 1380 gramm tömeg). A francia 1915 M Adrian sisakok ötvözetlen acélból készültek és anyagvastagságuk 0,7 mm volt. Minden sisakot egyformán átütött egy közelről leadott pisztolylövés is.
Korábbi bejegyzéseimben a német mintára gyártott M 17 sisakok szerepeltek. A rend kedvéért ide is beszúrok egy jelvényt, a 27. rohamzászlóaljét, amelyen a rohamista ezt a sisakot viseli. A nyitó képen viszont olyan rohamkatonákat látunk, akik zsákmányolt Adrian sisakot hordanak. Az általános sisakhiány miatt ugyanis a Monarchia felhasználta az ellenségtől szerzett felszerelést, a sisakokat is. A jelvényeket áttekintve nem nagyon látunk csak német mintájú sisakokat. Egyetlen olyan jelvény van, amelyen eltérő formájú a sisak, ezt közlöm itt. nem merném ugyan állítani, hogy ezen Adrian sisakokat látunk, de az biztos, hogy nem M 17-es osztrák-magyart.
