Latest:
Sapkajelvény történetek

Kategóriák

Legújabb bejegyzések

május 3, 2024Sapkajelvényes lapokHeinrich von Hess XIX. századi osztrák tábornok volt a 49. gyalogezred tulajdonosa. Róla, és a címerével díszített szép tűzzománcos ezredjelvényekről egyszer írtam már itt. A mostani bejegyzés is az ezredhez és ezredtulajdonoshoz kapcsolódik. Egy sapkajelvény méretű vékony plaketten ugyanis mind a kettő látható. Úgy vélem, hogy ez egy jubileumi jelvény lehetett. A tábornok portréjával ellátott levélzárót is feltöltöttem, amely alább látható. [...] Read more...
április 24, 2024Sapkajelvényes lapokA 43-as gyalogezred annak a 17. hadosztálynak volt része, amely a József főherceg által vezényelt VII. hadtest része volt a háború legnehezebb időszakában az olasz fronton. 1915 és 1917 között a Doberdón indított valamennyi olasz támadás (összesen 11) elhárításában részt vettek. A legnagyobb véráldozatot szenvedő ezredek egyike volt. Legénysége javarészt román nemzetiségű volt, A Bánát dél-keleti részéből és Krassó-Szörény vármegyéből származott. Parancsnoksága Karánsebesen, zászlóaljai többsége Fehértemplomban volt elhelyezve. A bejegyzés ötlete a zászlóhoz kapcsolódik. Az ezrednek volt hajtókaszínű zászlójelvénye. Létezett egy levélzáró is, amelyen az ezredezászló volt látható. Kiegészítésként az ezred géppuskás századának a bélyegzőjét láthatjuk egy tábori levelező lapon.   [...] Read more...
április 22, 2024Sapkajelvényes lapokA Monarchia vártüzér ezredei voltak eredetileg a nehéztüzérséget adó egységek. A mozgó hadviselésre tervezett  hadseregeknek nem volt szükségük nehéztüzérségre. A nagy kaliberű lövegek nagy romboló hatását erődítések vagy páncélozott hajók ellen tervezték használni. Az erődök ostromakor számítani lehetett arra, hogy az ostromlók műszaki csapatai védett fedezékeket építenek ki saját védelmükre, amit a nehéz lövegek tudtak rombolni. A két nagy tengeri kikötő védelmére épített erődítményekbe is telepítettek nehéz tüzérséget. A nagyobb kiterjedésű állomáshelyeken erődtüzér ezredek, kisebb erődöknél zászlóaljak állomásoztak. A 6. erődtüzér ezred a Monarchia második legnagyobb erődrendszerét, Komáromot biztosította. A vártüzéreket már 1914-ben kivezényelték a frontokra, ahol nagyon nagy hiány volt tüzérségi eszközökben. Önálló nehéz tüzérség eleinte nem is létezett. A hamar állóháborúvá átalakuló harc szükségessé tette a fedezékek rombolását, távolabb felállított tüzérségi eszközök megsemmisítését. Eleinte ezekre a feladatokra csak az erődtüzérségnek volt megfelelő löveganyaga. Az ezredeket a nagy igényekre tekintettel szétbontották és ütegenként telepítették hadosztályokhoz. A 6-os vártüzérekkel is ez történt. Az ütegeket egyesével vezényelték minden aktív fronton alkalmazták őket. A bejegyzés hátterét adó levelező lap az ezred 18. számú nehéz tarackos ütegéhez tartozó lőszeroszlop bélyegzőjével van ellátva. A jelvény az ezred egyetlen ismert sapkajelvénye a Nagy Háborúból. Mellékelni tudtam még egy levélzárót is. [...] Read more...
április 18, 2024Viselési fotókA hadtestjelvények nem voltak túlságosan ritkák és viselési fotókból is van szép számmal. Ennek a bejegyzésnek az érdekessége az egyszerűségében szép jelvény mellett viselője. Ő nem más, mint dr Pogány Kálmán főhadnagy, a székesfehérvári 19. népfelkelő gyalogezred századparancsnoka. Bölcsészdoktor, civilben a Szépművészeti Múzeum igazgatóőre volt a Nagy Háború előtt. 1919-ben a Művészeti és Múzeumi Direktórium elnöke, a muzeális műkincseket szocializáló bizottság vezetője volt. A 19. népfelkelő gyalogezred 1914-től 1916 februárjáig a szerb hadszintéren, majd az orosz fronton került bevetésre. 1917 augusztusától a háború végéig az olasz harctéren alkalmazták. A 17. (később 127.) népfelkelő gyalogdandárba voltak beosztva, amely pedig az 53. gyaloghadosztály része volt (1918 júniusától 64. hadosztály). Az ezredtörténet részletesen ismerteti a beosztásokat és harceseményeket, de sehol sem említi a VI. hadtestet mint felettes parancsnokságot. A jelvény viselése ezért különös. A fénykép hátán szereplő feljegyzés szerint a kép egy dél-tiroli állás századparancsnoki harcálláspontnál készült. Ez lehetséges lehetne, hiszen az ezred az olasz fronton harcolt, de előbb a Doberdón, majd a Piave középső folyásánál, tehát nem Tirolban. A leírás alapján a 19-es népfelkelők kaposvári VIII. zászlóaljáról lehet szó esetleg. Ez a 19-es ezred népfelkelő hadtápzászlóalja volt eredetileg, de a háború folyamán harci feladatokat ellátó egységgé fejlődött. Parancsnoka Szegfy István nyugalmazott huszárőrnagy volt. 1916 júniusától 1917 szeptemberéig az olasz front Zugna Torta körüli frontszakaszán voltak bevetésben. Ezután Erdélybe vezényelték át, ahonnan 1918 áprilisában kerültek vissza az olasz frontra. Ennek a csapategységnek sem volt kötődése a VI. hadtesthez… [...] Read more...
április 12, 2024Viselési fotókSok bejegyzést találunk az oldalon, amelyek a rohamcsapat tagjait ábrázolják. Általában felszereléssel, sisakkal, gránátokkal, rövid karabéllyal a hátukon látjuk őket. Ez a kép nagyon más. A fiatal hadnagy csak a sisak alapján tekinthető a rohamcsapat tagjának, meg talán a kora miatt. Az érettségizett egyéves önkéntesek tiszti képzésen vettek részt. Előbb még legénységi állományban hadapródként vagy zászlósként kerültek beosztásba, majd később sokan elérték a hadnagyi rendfokozatot. Ez már nagyon a háború vége felé következett, lehettek 20-22 évesek. Legtöbbjükre szakaszparancsnokként a legdurvább operatív feladatok végrehajtását bízták. A képen látható fiatal hadnagy is szinte gyerek még. Az ormótlan utászcsizma a lábán és a sisak is a fején mintha nem az ő testméretére lenne szabva. Ami viszont leginkább szembeötlő és tragikus a képen, az a tekintet. Fiatal fejjel borzasztó sokkokon mehetett keresztül, mint a rohamcsapat parancsnoka. A távolba révedő tekintetről egyszer írtam már itt. Ez a kép még szomorúbb, hiszen rendkívül fiatal ember szenvedéseit tükrözi. A bejegyzéshez a sisak kapcsán töltöttem fel azt az általános rohamjelvényt, amelynek a sisak a fő motívuma. De szerepel rajta a borzalmakat kifejező koponya és lábszárcsont is. [...] Read more...
április 10, 2024Sapkajelvényes lapokA Császár-ezred. Általában az egyes számmal jelölt egységeket (gyalogezred, huszárezred, stb) az uralkodóról nevezték el, illetve az uralkodó volt az ezred tulajdonosa. Így volt ez az 1. közös gyalogezred esetében is. Ezt mutatja a nyitóképen látható sapkajelvény, amelyen 1. Ferenc József patrióta portréja mellé vésték az ezredszámot. Ilyen vésések más jelvényeken is előfordultak. Pl. II. Vilmos császár portréja mellé az IR 34 vésés került. Ezek a jelvények nem egyedi készítések voltak, nagy példányszámban állították elő ezeket is. Az 1. gyalogezred Sziléziában volt otthon, parancsnoksága Troppau városában. A legénység túlnyomóan német anyanyelvűekből állt. 15 % volt cseh. 1715-ben alapították, birodalmi német gyalogezredként. a Nagy Háború idejéig részt vett minden jelentősebb fegyveres konfliktusban, ahol Ausztria hadat viselt. A bejegyzésben látható levélzáró 1866 június 27-ét említi Trautenau helynévvel. Az egyetlen csata, melyet az osztrákok nyertek a porosz-osztrák háborúban. Nem találtam közvetlen említést, de minden bizonnyal az ezred itt kitüntette magát, és ez lett az ezred emléknapja. A Nagy Háborúban az I. hadtestbe tartoztak az 5. hadosztály részeként. Az orosz fronton hol a 7. hadsereghez, hol a 3. hadsereghez tartozott a hadosztály. 1918 nyarán kerültek az olasz frontra, a Dolomitokba. Az ezred rokkantjait és árváit támogató segélyalap sapkajelvényét is bemutatom. [...] Read more...
április 5, 2024FegyverzetA Monarchia haditengerészete gyors tempóban fejlődött az 1880-as évektől kezdve. Az erőfeszítések eredményeként a világ hatodik legnagyobb hadiflottája jött létre. Ennek elsődleges célja az Adria védelme, a dalmát tengerpart biztosítása volt. De távoli helyeken is megjelentek a Monarchia hadihajói, így például Kínában a boxerlázadás idején. A haditechnika fejlesztésében is részt vettek az osztrák és magyar mérnökök. Több újítás is származott tőlük. Ekkor zajlott a nagy csatahajó építési láz. A dreadnoughtok, modern, nagy tűzerejű csatahajók minden ország haditengerészeti fejlesztésének középpontjában álltak. Természetesen a britek, franciák és németek vitték el a pálmát ebből a szempontból is, de külön „háziverseny” folyt Olaszország és a Monarchia között is. Csaknem azonos időben jelentkezett mindkét ország egy fontos újítással, amit aztán a XX. század második feléig, a csatahajók alkonyáig minden hajóépítő nemzet átvett. A csatahajók építése során fontos szempont volt a hajókon elhelyezett lövegek optimális elhelyezése. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy mind oldalirányban, mind előre és hátra megfelelő, maximális tűzerővel kellett rendelkeznie a hajónak. A nagy kaliberű hajóágyúkat forgatható lövegtornyokban helyezték el kettesével, később hármasával. Általában négy lövegtorony kapott helyet a hajókon. A hajóorron és taton elhelyezett tornyoknak három irányban volt kilövési lehetőségük. A hajó oldalán vagy a hajó középvonalán középen elhelyezett tornyoknak viszont csak korlátozottan volt kilövésük. Előre és hátra tüzeléskor ezeket a tornyokat nem lehetett használni. Erre a problémára jelentett megoldást a hajóorron és taton egymás mögött elhelyezett két-két lövegtorony. Ezek közül a hátsó magasabb volt és az elülső torony fölött tudott tüzelni. Így mindkét toronynak három irányban volt kilövése. A hajótüzérségnek ez az elhelyezése a később épült csatahajók mindegyikén alkalmazásra került. A Monarchia első ilyen új rendszerű csatahajója az SMS Tegetthoff volt, amelyről a négy egységből álló hajóosztályt elnevezték. Az Arkanzas cég gyártotta az SMS Szent István feliratú sapkajelvényt. Ez a hajó a negyedik, utolsó egysége volt a hajóosztálynak, jórészt magyarországi üzemekben épült. A nyitóképen ez a hajó látható, a fedélzeten felsorakozott legénységgel. Jól látszik a tat két hatalmas lövegtornya. A jelvényen viszont jól láthatóan nem ez a hajó szerepel, hanem egy korábban épített Erzherzog osztályú csatahajó. A nyitókép eredeti fotója mellett egy hangulatos képeslapot is mellékeltem. [...] Read more...
április 3, 2024Viselési fotókMinden szempontból szabálytalan bejegyzés következik. A fotón nincsen sapkajelvény, csak egy húsvéti üdvözlet. De már elmúlt a húsvét, miért akkor ez a kép? És hogyan kapcsolódik a jelvényhez? Megfejtés: a köpönyeg. Persze az igazi ok a párosításra az, hogy a kép is különleges, meg a jelvény is szép. A 83. nyugat-magyarországi gyalogezred karakteres jelvénye. A „vazs-megyei” bakák ezrede volt a 83-as, parancsnoksága Szombathelyen volt. Érdekesség, hogy a környező burgenlandi területek német anyanyelvű lakossága is őrzi az ezred emlékét. Van hagyományőrző csoportjuk is. [...] Read more...
április 1, 2024HadinaplóAz első ammani csata döntő fontosságú volt a Török Birodalom sorsára nézve Palesztínában. A Gáza és Beersheba környékén 1917 decemberében áttörést elérő brit egyiptomi hadsereget Palesztínában sikerült a szövetséges csapatoknak megakasztaniuk. A front ekkor Jerikó és Jeruzsálem közelében húzódott, a Jordán folyó nyugati partján. A britek a Jordánon átkelve próbálták kiterjeszteni támadásukat keleti irányba, elfoglalva Ammant és a Hedzsász vasút palesztínai szakaszát. Amman 48 km-re volt a frontvonaltól. A meglepetésszerű támadás első fázisában a briteknek sikerült elfoglalniuk Es Salt helyőrségét. Március végén elérték Ammant, ahol elszánt védelembe ütköztek. A helyőrséget a szövetségeseknek sikerült megerősíteniük. Ide csoportosították a Monarchia térségben lévő tüzér egységét, a von Marno hegyi tarackos osztályt is. A védelemben erősítésként odavezényelt kétezer fős német gyalogsági egység is részt vett. A csatában komoly szerepet kapott mindkét oldalon a légierő is. A britek a Jordánon kialakított hídfőbe vonultak vissza. Április végén a britek felújították támadásukat Es Salt és Amman irányában. Arab szabadcsapatok vezetésével lovasságot tudtak a Jordán mentén védekező szövetséges csapatok hátába juttatni. Es Salt ismét elesett, az itt állomásozó frontparancsnokság kis híján fogságba került. A két tűz közé szorult védők között volt a von Marno tarackos osztály is, amely ekkor komoly veszteségeket szenvedett el. Az ellenség által elfoglalt ágyúkat a legénységnek ellentámadással közelharcban kellett visszaszereznie. A helyzetet sebtében odavezényelt török lovasság mentette meg. A támadások egyik célja az utánpótlás szállítása szempontjából fontos Hedzsász vasútvonal megszállása volt. Ez a Nagy Háború előtt és alatt készült keskeny nyomtávú vasút Damaszkusz és Medina között húzódott és érintette Ammant. A nyitóképen a vasútvonal egyik szakasza látható Amman közelében. A Nagy Háború végeztével ez a vasútvonal elveszítette jelentőségét. A Török Birodalom arábiai és közel-keleti területein francia és brit megszállási övezeteket alakítottak ki. A protektorátusokba helyi hadurak, törzsfők klánjait tették meg uralkodónak, akik korábban gyakran egymással is harcoltak. Így hát nem csoda, hogy a sokféle utódállamot összekötő vasútvonalat nem volt érdekük fenntartani. Amman környékén ma is sok korabeli vasúti szerelvény és mozdony található. Ezek egy részét felújították és ma turista látványosságként mutogatják. Az 1918 tavaszán zajlott Jordán menti harc a török haderő utolsó jelentősebb sikerének bizonyult. A bejegyzéshez mellékelt jelvény egy Anglia-ellenes patrióta jelvény. Ilyenekből is viszonylag sokféle készült, amelyeken a Központi Hatalmak zászlói adnak színpompás hátteret. [...] Read more...
március 30, 2024Háborús propagandaKellemes Húsvéti Ünnepet kívánok minden tisztelt olvasómnak! [...] Read more...

Legújabb kommentek