A pilseni Skoda művekben 1911 és 1914 között kifejlesztett könnyű hegyi ágyú 1915 áprilisától állt hadrendbe a Monarchiában. A hegyi ágyú specialitása elsősorban a szétszerelés lehetősége és a könnyebb súly volt. A 613 kg össztömegű löveget hét darabra lehetett bontani, és a részegységeket 4-6 katona vagy egy-egy öszvér segítségével szállították. A hátrasiklást hidraulikus fék, az előretolást rugós helyretoló végezte. 6 fő kiszolgáló személyzet működtette tüzelés közben. Romboló gránátot vagy srapnel gránátot lehetett vele kilőni maximum 8 km távolságra. Gyakorlati tűzgyorsasága 6-8 lövés volt percenként. A lövegcsövet -9 és + 50 fokos szögben lehetett mozgatni.
Ebből a lövegtípusból 1812 darabot gyártottak, legtöbbet 860 darabot 1917-ben. A fegyvert a hegyi tüzér ezredek alkalmazták. Ezekből 1914-ben 14, 1918-ban már 28 volt. Ezek az ezredek 6 hegyi ágyús üteggel és három tarackos üteggel rendelkeztek, ütegenként 6-6 löveggel. Így az új lövegekkel történő felszerelés csak 1916 végére oldódott meg.
A bejegyzésben bemutatott jelvény a hegyi tüzérség egyik közismert, általános jelvénye. A hegyi ágyú lövegtalpán ülő tüzért a célzásban Szent Borbála segíti. A mellékelt szép fénykép felvétel a meredek pályájú lövésre állított lövegcsövet mutatja be igazi hegyi, alpesi környezetben.