Kirlibaba védelme

Kirlibaba és Dorna Vatra a Keleti Kárpátok csodálatos fekvésű üdülőhelyei. A Monarchia idején kezdett kiépülni Dorna Vatra a helyi gyógyvízre építve. Kirlibaba inkább bányásztelepülés maradt Bukovina és Erdély határán, a hegyek között. A területet a Besztercei havasokból kilépő Aranyos Beszterce folyó szeli át, ezek kis mellékfolyói a Kirlibaba és a Cibó. A folyóvölgyek felett 1500 méter körüli hegyek vannak, amelyeket még ma is jórészt érintetlen őserdő borít. A nehéz hegyi terepen persze nem lehet összefüggő állásokat kiépíteni, az ellenség elleni védelem céljából. Inkább az uralkodó magaslatokat, hegycsúcsokat lehet támpontként használni az ellenséges támadások kivédésére. Ilyenek voltak Kirlibaba település környékén a Jedul, Capul, Tatarka hegycsúcsok, amelyeket a 40. honvéd gyaloghadosztály védett az orosz támadások ellen 1916 nyarától 1917 őszéig.

A Bruszilov offenzíva következtében az 1915 nyarán visszafoglalt Bukovina nagy része ismét elveszett, így 1916 nyárutóján a Monarchia védelmi vonala ismét a Kárpátokban húzódott. A front eleinte itt végződött, de a román hadbalépés után meghosszabbodott Erdély keleti és déli határai mentén. Az oroszok a román támadás támogatására 1916 őszén is komoly akciókat kezdeményeztek a védelem legfontosabb támpontjai, a Capul és a Jedul ellen. A románok kiütése után a harcok elcsendesedtek. Az 1917-es orosz forradalom is megtette a hatását, az oroszok harci kedve alább hagyott. Ennek ellenére folyamatos harci tevékenység folyt a vidéken, meglepetés-szerű támadások, felderítő akciók. Nem nagy tömegtámadások voltak jellemzőek a hegyi terepen, hanem kisebb, szakasz vagy század erejű csoportok zavaró akciói, amelyek a terepadottságokat kihasználva igyekeztek meglepetésszerű akciókkal az ellenség hátába kerülni.

A Kirlibaba környéki harcok dokumentációja nagyon gazdag. Az itt harcoló 40. gyalog hadosztály (a „Fokos-hadosztály”) valamennyi ezredének megjelent az ezredek tevékenységét részletesen tárgyaló emlékkönyve. Apró részletekig mindent tudni lehet, és bőséges a rendelkezésre álló képanyag is. Mindezeket felhasználva magyar frontkutatók megtalálták a 6. honvéd gyalogezred emlékművét a Kirlibaba völgyében, amit most a helyi hatóságok felújítanak.

Saját anyagaimból a 40. nehéz tarackos üteg jelvényét ismertető bejegyzésben néhányat már bemutattam. Az ide csatolt képek közül az első a Kirlibaba patak völgyében felállított egyik nehéz tarackot mutatja. A meredekre állított lövegcső egyértelműen szemlélteti a tarackok hegyvidéki alkalmazását.

A mellékelt térképen a Kirlibaba település előtti frontszakasz vázlata látható. Balra a Cibó, jobbra a Kirlibaba patak folyik dél felé, és éppen Kirlibaba település területén ömlenek a térképen nem látható Aranyos Besztercébe. A tarackos üteg tehát ennek a pataknak a völgyében volt telepítve. A második kép a patak völgyének alját mutatja, ahol a 40. nehéz tarackos üteg vonat parkja táborozik. Mindkét kép 1916 augusztusában készült.

A harmadik kép 1917 áprilisi. Ekkor a fő védelmi vonal a Capul köré települt. 1916 őszén a 40. hadosztály sikeres támadással tudta megszilárdítani a térképen még csak előretolt állásként szereplő capuli védelmi vonalat. A fotó a korábbi fő védelmi vonalból, a Jedul tetejéről készült, de sajnos nem előre, a Capul felé tekint, hanem vissza, nyugatnak. Minden esetre érzékletesen mutatja a vidék jellegét.

A Kirlibaba jelvény az Arkanzas cég egyik frontjelvénye. A keleti front fő védelmi vonalairól mint egy hadijelentés, sorban készítette a cég a jelvényeket. Ezek egyik része állásokat, frontszakaszokat mutat. Másik jellemző megoldás valamilyen allegorikus alak ábrázolása. Itt erről van szó, a jelvény főalakja egy görög harcos, sisakja és pajzsa alapján egy hoplita, akit egy oroszlán kísér a háborúban.