Aklos csárda

A Keleti Kárpátokban 1916 őszétől zajló hadműveletekről volt már szó ezen az oldalon is. Kiemelkedő esemény volt az Úz völgye fölött uralkodó Magyaros-tető elfoglalása. A frontszakasz védelmét elsősorban a 39. honvéd gyaloghadosztály látta el 1916/17-ben. A román haderő kiűzése után 1916 végén a Monarchia seregei nem folytatták a támadást a Kárpátok túloldalán fekvő Moldvában. Az összeomlott Román Királyságot az orosz szövetséges segítette ki. A Kárpátokban is oroszok szállták meg a Moldva felé vezető hágókat és a környező hegyeket.

Az orosz csapatoknak ekkor már nem volt erejük ahhoz, hogy Erdély területére betörjenek. A Monarchia is megelégedett azzal, hogy a történelmi határok közelében sakkban tartotta az ellenséget. A térségben indított akciók többnyire legfeljebb egy-egy ezred részvételével zajlottak. A Magyaros elleni támadás hadosztályszintű volt. De ennek az akciónak is csak korlátozott célja volt: elfoglalni a stratégiai jelentőségű magaslatot.

A nagy áttörések nélkül zajló frontélet azért mégsem volt vértelen. Erről tanúskodik az Úz völgyében található katonai temető, amelyben többségében a 39. hadosztály kötelékébe tartozó hősi halottak nyugszanak az őket támogató németek hősi halottjaival egyetemben. Kicsit hátrébb, a völgy bejáratánál is volt egy nevezetes pont. Ez sajnos ma már romjaiban sem található meg: az Aklos csárda. A bejegyzéshez mellékelt képeslapot a 10. honvéd gyalogezred II. zlj. parancsnokságára küldték, az Aklos csárdába.

Az Aklos csárda nem lenne különösebben nevezetes, ha nem fűződne hozzá egy több napos csata emléke. Az oroszok 1917 után 1944-ben is behatoltak az Úz völgyébe. A völgyet lezáró erődített pont a csárda közelében húzódott. Az oroszoknak csak több napos ostrom árán sikerült elfoglalniuk ezt a támpontot, komoly veszteségek árán. Az Aklos csárda neve az 1944 augusztus 26 és szeptember 11 között lezajlott csata emléke miatt maradt fenn az emlékezetben. A csatáról részletes leírás olvasható itt. A területet megszálló román hatóságok az erőd és a csárda romjait felrobbantották, így ma már semmi sem látszik belőle.

A bejegyzéshez nyilván a 10. honvéd gyalogezred valamelyik jelvénye illik. Ezek közül most egy ritkábbat választottam. Berger Márkus cége készítette a tölgylevélre helyezett színezett ezredszámot mutató jelvényt.