A hegyi harcok különösen nehezek voltak, hiszen a támadókat a terepakadályok leküzdése során a védekező félnek sokkal több lehetősége volt tűzfegyvereivel megtámadni, miközben a támadó alig tehetett kárt a védőkben. A Col di Lana ikercsúcs történeténél ez szóbakerült már (itt). Most egy hasonló történet, a Pasubio ostroma és védelme van terítéken. Ez is egy ikercsúccsal rendelkező hegyvonulat, ahol a laposabb nyereggel összekötött két kiemelkedés egyike olasz, a másik pedig osztrák-magyar kézben volt.
Joggal tehető fel a kérdés, hogy mi szükség volt hegycsúcsok ostromára, elfoglalására? Ez a hegy stratégiai fekvésén múlott. A Pasubio egyszerre két völgyet is uralt, amelyek villájában középen feküdt. A két völgy az olasz alföldet kötötte össze az Etsch völgyével, illetve az ott található Rovereto várossal. A Monarchia számára fontos közlekedési, csapatmozgási lehetőséget blokkolt a hegy. Itt lehetett volna egy jelentősebb támadást indítani az olasz ellenféllel szemben. Az olaszoknak pedig nyilvánvalóan a védelem miatt volt fontos a hegy birtoklása.
A két csúcs megszállására már 1915-ben sor került, majd 1916-ban és 1917-ben a hegy környékén elkeseredett harcok folytak. A két csúcsot valóságos erőddé alakította mindkét fél, amelyre csak hátulról, vagy a csúcsok közötti nyergen keresztül lehetett támadást indítani. Az ilyen jellegű támadási kísérlete sorozatosan kudarcba fulladtak. 1918 márciusában aztán a Monarchia hadserege felrobbantotta az olaszok által megszállt csúcsot, és a nyergen átlépve elfoglalták azt. Erre az akcióra már a tervezett nagy offenzíva előkeszítéseként került sor.
Az aknarobbantás előkészítését a komáromi 1/6. utász század végezte el. A tárnát gépi fejtéssel alakították ki, amely persze nagy zajjal járt. Az olaszok az 1917 végén indított járatvágást több alkalommal is sikeresen gátolták ellenaknák fúrásával és berobbantásával. Több magyar utászkatona lelte halálát a munka során. Másik nehézség a több, mint 200 méter hosszú járatban dolgozók oxigénellátásának megoldása volt. Ez időnként oxigénpalackok felhasználásával történt. Végül március 13-án talán csak néhány órával az előkészített olasz aknarobbantás előtt sikerült felrobbantani a saját ekrazit töltetet. Hozzávetőleg 1000 olasz katona halt meg a robbantásban és a hegy betemetett olasz járatrendszerében. Nem sokkal később a súlyosan deformált és megrendült hegy egyik oldala is leszakadt, és maga alá temette a hegyoldalban kialakított olasz szálláshelyeket és raktárakat. Itt további 200 olasz katona vesztette el az életét.
A Pasubio jelvénye a térségben állomásozó tüzér parancsnokság jelvénye. Még az 1918-as robbantás előtt készülhetett, utalva a megelőző időszak heves harcaira a térségben. A bejegyzéshez mellékelt jelenkori fotó a hegy osztrák-magyar csúcsát ábrázolja, amely intakt maradt. A világháború idejéből származó képen a két csúcs, a köztük lévő 100 méter hosszúságú nyereg és a környező ormok láthatók. A rajz a két fél által kialakított barlangrendszert mutatja be, illetve az aknarobbantás helyét jelöli meg.