A műszaki alakulatok érdemtelenül kevés figyelmet kapnak a Nagy Háború irodalmában. Legtöbb figyelmet a háborús borzalmakat sűrűn bemutató lövészárok harc kapja és az abban szereplő gyalogos csapatok. Gyűjtők kedvenc területe a rohamcsapatok relikviái vagy az őket bemutató sapkajelvények. Holott a műszaki alakulatok több szempontból sokkal érdekesebb és izgalmasabb tevékenységet végeztek. Ezek egyike volt a folyamátkelés.
Vízi akadályokon átjuttatni a gyalogságot majd a tüzérséget: így lehet röviden leírni ezt a tevékenységet. De ha belemegyünk a részletekbe, azonnal kiderül, hogy milyen sokrétű ez a tevékenység! Kisebb vízfolyásokon egyszerű gyalogos hidakat lehet építeni a helyben talált faanyagból. Ez a gyalogbürü. Nagyobbacska folyókon az átkelés első hulláma evezős csónakokkal történik. A hídfő megszállása után kerülhet sor a hídépítésre. Szélesebb folyamok áthidalása csak az erre a célra gyártott speciális eszközökkel pontonokkal és az ezekre szerelt hídelemekkel lehetséges. A folyami átkelést ilyen esetekben nagyobb hajókkal, bárkákkal is szükséges lehet folytatni. Mivel ezek nagy célpontot adnak, ezért az átkelés előkészítése feltételezi az ellenséges tüzérség kiiktatását. Tehát tüzérségi előkészítés is szükséges. Sokszor a vízbe telepített aknazárat kell hatástalanítani. Ezt a tevékenységet aknaszedő hajók tudják elvégezni. Végül a háború vége felé a felépített hidat az ellenséges légitámadások ellen is biztosítani kellett. A felsorolásból látható, hogy egy komolyabb folyamátkelés több fegyvernem összehangolt akcióját igényelte.
Létezik egy nagy példányszáma miatt viszonylag kevésbé értékelt, de nagyon érdekes sapkajelvény, amely egy komoly folyamátkelés eseményét örökíti meg. Felirata szerint ez a jelvény Mischek ezredes utász-csoportjának 1915 október 7-9 közötti működésének állít emléket. A dátum, no meg a háttérben látható belgrádi látkép pontosan mutatja, hogy miről van szó. A Monarchia Szerbia elleni második támadásának időpontja ez. A támadás egyik fő iránya Belgrád volt. Itt a Dunán és a Száván való átkelést bonyolította az utászcsoport. A magyar műszaki alakulatokról szóló könyv ezt az akciót különösen nagy terjedelemben részletezi. Ez volt a piavei átkelés mellett a másik kiemelkedően nagy átkelési művelet. Gyakorlatilag egy egész hadsereg, két hadtest partváltását kellett harci körülmények között elvégezni.
A leírás szerint a Mischek utász-csoport az osztrák-magyar VIII. hadtest átszállításáért volt felelős. A hadtest állományába az 57. és 59. hadosztályok tartoztak (2, 6, 9 és 18. hegyi dandárok, valamint egy népfelkelő dandár mint hadtesttartalék). Ezek létszáma hozzávetőleg 30 ezer fő volt. A Dunán, pontosan Belgrád városával szemben kellett átkelni. De a művelet hátterét nagyobb területen települt csapatok biztosították. A hadihíd elemeit Dunapentelén állították össze és hajózták le előbb Újvidékig, majd Belgrádig. Az átkelést biztosító tüzérség Zimonyban és Pancsován állomásozott. Az átkeléshez szükséges hídanyagot csónakokat és hajókat október 6-ra virradóan, egy nappal az átkelés előtt szállították a helyszínre.
A VIII. hadtest átkelését 20 nehéz- és 90 könnyű üteg tüzérségi előkészítése előzte meg. Ez október 6-án délután és este történt meg. Éjjel 2 óra 30 perckor pergőtűz alá vették az ellenség első vonalait. Ezt követően hajnali 3 órakor indult meg a folyamátkelés. Az első hullámban a két hadosztály 3-3 zászlóalja pontoncsónakokkal és gőzkompokkal kelt át. Az átkelésre néhol jóval a tüzérségi tűzcsapás áthelyezése után került sor. Az időközben újjászervezett védő vonalakból ezeken a helyeken a védők komoly veszteségeket tudtak okozni az átkelő eszközökben. Néhány csónak a sötétségben eltévedt. A veszteségek ellenére sikerült akkora gyalogsági erőt átvinni, amely az első vonalakban az ellenállást fel tudta számolni. Ez utat nyitott a második hullámnak és biztosította a hadihíd felépítéséhez a feltételeket.
A Mischek-csoport a 2. utász zászlóalj 1, 3 és 5. századából, a 10. utász zászlóalj 1 és 4. századából, valamint a 7/4, 7/6 és 9/8 árkász századokból állott. Ez összesen mintegy 1000-1200 ember. A felhasznált műszaki anyag 12 hadihíd oszlop (192 pontonrésszel), 60 darab fa csónak 14 hajó, 13 motorcsónak és 6 gőzkomp (3100 férőhely, illetve a gőzkompok 2 zászlóaljat vagy 2 tüzér üteget tudtak egy menetben átszállítani). A később felépített híd 350 méter hosszú pontonhíd volt.
Johann Mischek ezredes a könyv leírása szerint nagy szakmai tekintélynek örvendő tapasztalt műszaki tiszt volt. A belgrádi átkelést megelőzően is többször bíztak rá összevont utász csoportokat. Így például említi a könyv az 1915 júliusi Visztula-átkelést, amely során elsősorban német csapatok partváltását oldották meg osztrák-magyar és német utász egységek az ő vezetésével. Csiszér Gábortól kapott fenti képeslap éppen ezt az áthajózást ábrázolja. Feltehetőleg az itt összefoglalt belgrádi akció lehetett a legnagyobb méretű vállalkozás amit ő vezetett. Az akcióról készült sapkajelvényen balról fegyverrel a kezében, ásóval a hátán egy árkász áll. Jobb oldalon az evezőt tartó utász katona látható. A bejegyzésben bemutatott tábori lap a Mischek utász csoport egységbélyegzőjével van ellátva. 1916 márciusában küldték el. Mindebből arra következtetek, hogy legalább egy évig együtt volt a Visztula átkelést lebonyolító csoport. Októberben már más műszaki egységek voltak a csoportban. Valószínűleg ennek a csapatnak a parancsnoksága és valamilyen kerete folyamatosan fennállt, csak időről időre más századokat osztottak be alá. Ezekre a szervezési kérdésekre nem találtam még választ.
