Téli téma következik, téli időben: ma éjjel megérkezett a tél Budapestre. Kaptunk sok havat, ami mostanában egyre ritkább errefelé. De ahogyan olvastam, a kappenabzeichen.hu oldal spanyol látogatói is testközelből érezhetik át azokat a téli-havas megpróbáltatásokat, amelyeken az osztrák-magyar 3. hadsereg katonái, no meg a velük szemben felvonuló orosz haderő tapasztalt 1915 januárjában a Kárpátokban.
1914 végére az Osztrák-Magyar Monarchia csapatai kritikus helyzetbe kerültek az északkeleti fronton. Az ősz folyamán végrehajtott támadások és ellentámadások hatalmas veszteségeket okoztak, amelyek pótlása egyre nehezebbnek bizonyult. Az ellenség ráadásul mélyen behatolt az ország területére, elfoglalta Kelet-Galiciát és Bukovinát, több helyen betört a Kárpátok hágóin keresztül magyar területekre is. Nyugaton pedig csaknem Krakkóig tört előre. A védelem ezen a vonalon szilárdult meg az utolsó tartalékok bevetésével.
Egy ilyen frissen összeállított harccsoport élén került a frontra báró Szurmay Sándor altábornagy, akit októberben még honvédelmi államtitkárnak nevezett ki az uralkodó. Szurmay a frontra, a haza védelmére kérte magát, és a Kárpátok hágóin, elsősorban az Uzsoki-szorosban a rábízott hadtestet vezetve oroszlánrésze volt az orosz gőzhenger feltartóztatásában 1914 decemberében. A 38. honvéd hadosztály parancsnokságát november 23-án vette át. Ezt követően további főként népfelkelő csapatokkal megerősített csapata hadtest erejűvé bővült.
Az Uzsoki-hágó felszabadítása után a hadtestet decemberben Bártfa környékére vezényelték. Innen kiindulva néhány nap alatt átkelve a Beszkideken Neu Sandezig tört előre, jelentősen hozzájárulva ehhez a Krakkó ellen irányuló orosz támadás meggyengüléséhez (oldalba támadta az orosz élt). 1915 januárjában a Szurmay-hadtestet ismét az Uzsoki-szorosba küldték. Onnan kiindulva kellett a Przemysl felmentésére irányuló támadásban részt vennie.
Szurmay altábornagy csoportjának ebben a támadásban igen nehéz feladat jutott. Az oroszok már mélyen behatoltak az Ung völgyébe. Első főállásuk az 1035 méter magas Studnica-n át húzódott és az 1135 méter magas Ceremcha erdős hegykúpon végződött. De megszállva tartották az oroszok a hágót uraló többi magaslatot is. Ezeket az erős állásokat csakis átkarolással lehetett elfoglalni. Az átkaroló mozdulatokat azonban csak a hegygerincek vonalán keresztül lehetett végrehajtani, mivel a mélyebb völgyeket, bevágásokat és szakadékokat helyenként 5-6 méter magasan is elborította a viharok által odasöpört hó. De a geinceken sem volt egykönnyű előrejutni. Itt is 1-2 méter vastag volt a hótakaró. Mindeme nehézségek ellenére a három oszlopban előrenyomuló Szurmay-csoport már január 23-án kikényszerítette az ellenség főállásának feladását. Ugyanezen a napon a 7. hadosztály elfoglalta a Studnica magaslatot, mire az oroszok egy hátrább fekvő, számukra kedvezőbb állásba vonultak vissza. 26-án este a Szurmay-csoport emberfeletti fáradozás és nélkülözések után birtokba vette az Uzsoki hágót.
Ezt követően a 3. hadsereg támadásának lendülete megtört és az oroszok újra ellentámadásba mentek át. Przemysl erődjének felszabadítására sem most, sem a márciusig végrehajtott további próbálkozások során sem került sor. Viszont az orosz előrenyomulás a Kárpátok vonalán szintén megakadt, csapataiknak nem sikerült kijutniuk a magyar Alföldre.
A bejegyzésben bemutatott első jelvény a 3. hadsereg Kárpátokban vívott csatáinak állít emléket. Nagyon plasztikus ábrázolás: a lövészárokban álló katonák várják az ellenség támadását. Az ellenfél ábrázolása az orosz medve ezen a jelvényen. A másik jelvény Szurmay Sándor hadtestparancsnok portréja. Ez a tábornok által alapított segélyező alapítvány kiadványa. A jelvény felirata kifejezetten az Uzsoki-hágóban elszenvedett veszteségekre utal.