A hadseregjelvények gyakran előfordulnak fotókon is, meg az eladó jelvények között is. Talán az egyik leggyakoribb a 3. hadseregé. Gyakorisága viszont semmit nem von le szépségéből! Amíg nem volt sok jelvényem, ismerkedtem velük és a korral is, sokat nézegettem ezt a jelvényt. A havas tájban, fenyves erdőben ásott lövészárok nagyon szépen ábrázolta a Kárpátok bérceit 1914 telén. A rajvonal előtt egy medve bukdácsol át egy kisebb halmon: ez az előre nyomuló orosz hadsereg. A felirat: „Durchhalten!” „Kitartás!” akkor még, 1914 nem kapott második jelentést. A téli kárpáti csata heroikus erőfeszítéseiről olvasva nyert értelmet ez a felkiáltás. Akkor még úgy tűnt, hogy a haza végveszélyben van, és minden az áldozaton múlik, amit minden egyes lövészárokban didergő bakának meg kell hoznia.
Aztán egyre több áldozatra volt szükség jövőre, meg később is: a katonák egyre inkább a helyzet megoldását a túlélésben keresték kevésbé a hősi helytállásban. Lehet ezt úgy is fogalmazni, hogy megtanultak háborúzni: nem egy csatát, hanem a háborút szükséges megnyerni. Így aztán a „Durchhalten!” nimbusza kezdett megkopni, megváltozni. A kitartás nem annyira egy adott helyet, helyzetet végsőkig tartani akaró hősi kiállás lett. Sokkal inkább egy rugalmas hozzáállás: itt most nem megy, kitérek, de aztán majd megint erőt gyűjtök és visszavágok. A hadműveletek sorát is ez jellemezte.
A fotó a már csak vékony csíkként feltüntetett hajtókaszínből ítélve 1917-ben vagy azt követően készült. A katona merengő tekintete is sok nehéz tapasztalat megszerzését tükrözi. A kitartás neki már egyre inkább az egyszerű túlélést jelentette.