A 28. gyalogezred kétes hírnevet vívott ki magának a Nagy Háború alatt. Későbbi elemzések ugyan cáfolták azt a vádat, hogy ez az ezred a parancsnokaival együtt 1915 áprilisában kvázi átmasírozott az oroszokhoz, mégis, ez a vád rajtuk ragadt mind a mai napig. Lehet, hogy igaz, amit az elemzők írnak, miszerint a veszteségek hatására és gyakorlatilag bekerítve csak megadták magukat. Ez ugyebár nem ugyanaz, mint hogy zeneszóra átvonultak a szemben lévő orosz állásokba, ahogyan ezt a Monarchia propaganda gépezete ábrázolta. Ilyen bekerítés, megadás azért másutt is előfordult, bár minden ilyen esetet kivizsgáltak, a felelősöket igyekeztek megtalálni. Más esetekben nem jutott a vizsgálat ilyen extrém módon elmarasztaló végkövetkeztetésre. Mert, hogy az ezredet az esetet követően nem alakították újjá hanem megszüntették.
Ez az ezred Prága városából és környékéről kapta a legénységét, csaknem kizárólag cseh nemzetiségű katonákból állott. A cseheknek rosszul esett, hogy a magyarokkal az osztrákok kiegyeztek. Joggal érezhették, hogy a két nagy vesztes nemzet közül az egyiket, a magyarokat érdemtelenül több autonómiához juttatta Bécs, mint a másikat, a cseheket. Mondjuk, a magyar területre és lakosságra is nagyobb nemzet is volt, meg fegyverrel harcolt is a függetlenségéért, amit a csehek az 1620-as fehér-hegyi csata után már nem erőltettek tovább. A cseh kiegyezést Ferenc Ferdinánd trónörökös támogatta leginkább. Ha Szarajevóban őt nem lövik agyon, lehet, hogy a csehek is megbékéltek volna. De a trónörökös meghalt, a cseh várakozások aktualitásukat veszítették. Ilyen környezetben nem csoda, hogy a csehek csak nagyon ímmel-ámmal vonultak a harctérre. Kicsit kedvetlen hozzáállásukat pedig az ilyen szerencsétlen esetekkel a valóságosnál is jobban fel lehetett fújni.
Hogy azért valami sántított a történetben, azon is látható, hogy az ezredet mégis csak újra megalakították. Persze alaposan megerősítve más etnikumokkal és kivéve a cseh nemzetiségű tisztek irányítása alól. 1916-tól az olasz fronton került az ezred bevetésre és sok nehéz ütközetben vett részt. Az itt bemutatott sapkajelvény is erre utal, hiszen egy közelharcban használt buzogánnyal felhasított olasz rohamsisak látható rajta. Persze, ez az ezred kikülönített zászlóaljának a jelvénye, akik a dezertálásban nem vettek részt. Előbb az 5. majd a 20. hegyi dandárban harcoltak szintén az olasz fronton. A képeslap természetesen ugyanezt a jelvényt ábrázolja.