A háború negyedik éve már sokat szenvedett, törődött csapatokat és teljesítő képességük határára jutott hátországokat köszöntött Európaszerte. Ebben a hónapban az orosz monarchiát megdöntötte a polgári forradalom. A Monarchia lakossága végletesen elszegényedett, minden lényeges terméket jegyre lehetett vásárolni. Katonaszökevények kezdtek táborozni az ország egyes területein. De az antant csapatoknál is halmozódtak a fegyelemsértések, lázongások, a polgári lakosság ott is sok szükséget látott.
Ilyen körülmények között a hadviselés intenzitása főként a téli időszakban alábbhagyott. Míg a téli időjárás ellenére az orosz csapatok 1914-ben és 1915-ben is komoly támadó hadműveleteket folytattak, 1916 végén, 1917 elején csend volt a frontokon. A szokásos frontélet az állások tökéletesítésével, esetenként kisebb fogolyszerző vállalkozásokkal zajlott.
Az év végén a VII. hadtest kötelékéből a 20. honvéd hadosztályt kivonták és Volhyniába vezényelték. Helyét február 14-én a 41. honvéd hadosztály foglalta el, amelybe a 12. 20. 31. és 32. honvéd gyalogezredek tartoztak. A hadosztály a Doberdó középső szakaszát foglalta el Kostanjevica körül. Az év folyamán ezen a részen az olaszok több nagy támadást indítottak, amit csak hatalmas veszteségek árán sikerült kivédeni. De az év elején ezen a frontszakaszon is csend volt.
Ez a „csend” azonban csak annyit jelentett, hogy nagy tömegtámadásokra nem került sor. Az olaszok tüzérsége folyamatosan dolgozott, minden mozgásra lőttek. Folyamatos légi felderítés zajlott, amely támogatta a tüzéreket a célok kiválasztásában. A tüzérségi tűz és megfigyelés miatt az állások építése is veszélyes feladat volt. Jószerével csak éjjel történhetett. A munka pedig a köves talajban sokkal több erőfeszítést igényelt, mint a lazább síkvidéki talajban. A 12-es ezred naplója megemlékezik róla, hogy a doberdói állásrendszer mélységben sokkal tagoltabb volt, mint a keleti fronton szokásos. Így az ezred számára kijelölt védelmi szakasz is csak fele olyan széles, 3 km-es volt itt. Az első vonalat kisebb erők tartották megszállva, a zöm fedezékben hátrébb helyezkedett el. Az elől lévőket rendszeresen és sűrűn váltani kellett.
A csapatok ellátása is kizárólag sötétedés után volt lehetséges. A mögöttes területen állomásozó hadtáp részlegek által előkészített élelmiszer és lőszer ellátmányt 18 és 23 óra között málhás lovakkal szállították ki a zászlóalj törzsekhez. Mire a meleg vízzel temperált főzőládákban az étel megérkezett a honvédek csajkájába, bizony nagyjából el is hűlt. Visszaúton a halottakat és sebesülteket vitték hátra.
Az első vonaltól 11 km távolságra lévő hadosztály parancsnokság és pihenőhely viszonyai már sokkal jobbak voltak az ellátás és a biztonság szempontjából is. A zászlóaljakat folyamatosan és sűrűn cserélték, vezényelték pihenőre. Ezen a helyen nem csak a szállás lehetőség volt kényelmesebb, de volt lehetőség kikapcsolódásra is a katona otthonban, tábori moziban.
A bejegyzéshez csatolt fotón teherhordó öszvéreket látunk felmálházva a főzőládákkal, amelyeket az első vonalak közelébe visznek. A jelvény a 41. hadosztályé. Ezen a már legyőzött orosz holtteste mellől a hátulról támadó késes olaszra rontó honvédet látjuk.