Törökország 1915 februárjában sikertelen támadást intézett a britek által ellenőrzött Szuezi csatorna ellen. A támadást 1916 júliusában megismételték. Ebben a támadásban egy osztrák-magyar tüzér egység a von Marno tüzér osztály is részt vett. Ezt követően a brit ANZAC csapatok fokozatosan szorították hátra a török haderőt a Sinai félszigeten. Az osztrák-magyar tüzérek sikeresen fedezték a török gyalogság visszavonulását. Ennyi telt a néhány üteg erejéből.
1916 végére a fő védelmi vonal Egyiptom és Palesztina határvidékére került át. Brit erősítések érkeztek és kiépült a Sinai félszigetet átszelő vasútvonal. A britek vízvezetéket is telepítettek a körzetbe. Ezek az előkészületek nagyobb szabású támadásokat is lehetővé tettek Palesztina irányába. A másik oldalon a fő ellenállási pont El Arish és Hafir el Auja település volt, amelyet vasút kötött össze Palesztína déli részével, Beer Shebával és Gázával.
A támadásra 1916 december 20-24 között került sor, amely mint a Magdhabai csata került be a krónikákba. December 22-én a britek elfoglalták el El Arisht, a törökök délkeleti irányban vonultak vissza Magdhaba erődített támaszpontra. Az idő közben kiépített utánpótlási vonalak lehetővé tették, hogy az új támpontot is viszonylag hamar, 1-2 napnyi menet után elérjék a komoly létszámfölényben lévő brit támadó erők. Az egyenlőtlen harcnak hamar vége lett, 24-én 1300 török katona tette le a fegyvert. Hozzávetőleg 200 török katona menekült el innen keleti irányban. A Sinai félsziget középső részének elfoglalása után megnyílt az út észak-keleti irányban Beer Sheba és Gáza irányába, a britek jobbszárnya biztosítva volt már. A mellékelt térkép mutatja be az említett helységek és támpontok elhelyezkedését.
Az 1916 decemberi Sinai előrenyomulással kapcsolatban természetesen az osztrák-magyar palesztinai kontingens tevékenységét és jelvényeit lehet említeni. A térkép is mutatja, hogy a törökök is kiépítettek egy vasútvonalat ebben a régióban. Ennek az építésében osztrák-magyar mérnökök is részt vettek. A korábban már említett von Marno üteg a front északi, tengerparti részén állomásozott ekkor, ebben a csatában nem vett részt. Az ide rendelt török tüzérség viszont osztrák-magyar hegyi ágyúkkal volt felszerelve. Szintén említést érdemel még, hogy a front logisztikai feladatainak ellátásában egy osztrák-magyar teherautó konvoj is jelentős szerepet játszott. Fő feladatuk Anatólia és Palesztína között, a Taurus hegységen át folyó szállítások bonyolítása volt. Itt ugyanis nem volt kiépített vasútvonal. A nyitókép a régi és az új szállítási módok találkozását mutatja be a sivatagban.
Ehhez a bejegyzéshez a török szövetséget szimbolizáló szép kis hadifém jelvényt töltöm fel. Ezen középen a Monarchia címere, két oldalt a négy szövetséges hatalom uralkodóinak a portréi láthatók.