Mt San Michele 1915 október 22, 43. gyalogezred. Ez a felirat szerepel a köves tájon játszódó csatajelenet körül. Ez elég sok, szinte mindent tudunk, csak éppen a részletekről semmit. A Mt San Michele a Karszt-fennsík védőállásának legfontosabb pontja volt. Nem csak azért mert ez a legmagasabb pont, de azért is, mert ez a magaslat van legközelebb az ostromlott Görz városához. Innen tűz alatt lehet tartani az egész környéket. Szóval, ez egy stratégiai jelentőségű pont. Ennek megfelelően súlyos harcok folytak a birtoklásáért 1915-16-ban.
A 20. hadosztállyal kapcsolatban már említettem, hogy a hegy védelmében sok véres áldozatot hozott. A VII. hadtest másik állandó hadosztálya volt a 17. Ennek volt az egyik ezrede a 43. gyalogezred, amely katonáit a Bánát keleti részéből toborozta, így főként román nemzetiségű állományból állt. Az ezredek egymást váltották az állásokban. Könnyen előfordulhatott, hogy például a Mt San Michele védelmében az olasz támadásokat egyesült erővel kellett kivédeniük. Valami ilyesmi történt 1915 október 22-én is.
A hivatalos leírások szerint a 3. Isonzó-csata 1915 október 18-tól november 4-ig tartott. A jelvény tehát erre az időszakra vonatkozik. Ekkorra a Monarchia már lényegesen megerősítette állásait a Karszt-fennsíkon is. Kimélyített lövészárkok, gránátbiztos fedezékek épültek az állások előtt 3-4 soros szögesdrót akadályrendszerrel. Kiépült a front mögötti nagy hadi tábor is Segethi körzetében, ahol a leváltást követően a csapatokat pihentették, kiegészítették. A csapatok felszerelését is gyarapították. Több géppuskát, aknavetőket és lángszórókat is kaptak, bár a kézigránát ellátás a visszaemlékezések szerint még nem volt kielégítő mennyiségű. Ekkor már elterjedten alkalmaztak kézi közelharc fegyvereket, mint például a 20. hadosztálynál a szöges buzogányt.
Az olasz támadást három napig tartó tüzérségi előkészítés vezette be. A leírások szerint ez a tűzcsapás a Mt San MIchele körüli állásokat gyakorlatilag megsemmisítette. A lerombolt mellvédek törmeléke az árkokat feltöltötte. A nagy támadás az arcvonalon október 21-én délelőtt indult meg. A Doberdót támadó két hadtestnyi olasz támadó erő 2-3-szoros létszámfölényben volt. Az olasz nyomás a Mt San Michele középső részén benyomta az ott védekező 1-es és 17-es honvédek arcvonalát. A hegy nyugati csúcsa olasz kézre jutott. Bevetett tartalékokkal a csúcsot sikerült ugyan visszafoglalni, de a az alatta lévő állásokat már nem. Ezekben a harcokban 12 óra leforgása alatt az 1-es honvédek állományuk felét veszítették el. Az ezredet fel kellett váltani.
1915 október 22-én hajnalban a 43. gyalogezred felváltotta a kivérzett 1-es honvédeket a Mt San Michele csúcsán. A friss ezred a csúcsot a továbbiakban szilárdan megtartotta a későbbi olasz támadásokkal szemben. A hegy déli lejtőjén és San Martino község térségében a 17. hadosztály csapatai az első védelmi vonalat nem tudták megtartani, a második vonalba kényszerültek visszavonulni. 23-án a hegycsúcs elfoglalására indított olasz támadásokat a 43-as ezred mindenhol visszavetette. Az ezred egyik zászlóalja hadosztály tartalékként San Martinonál került bevetésre, ahol súlyos harcokban sikerült az olasz előretörést megakasztani. A jelentések szerint itt a 43-asok mint utolsó hadosztály tartalék 3-as és 4-es honvédekkel, 17-es népfelkelőkkel és 24-es vadászokkal együtt küzdöttek, eredményesen. Az olasz támadások változatlan hevességgel folytatódtak. Főleg 28-án és 29-én voltak heves harcok a Mt San Michelén. Ezekben a harcokban a VII. hadtest vesztesége 19000 főt tett ki, ami az állomány 40 %-a volt. A november 1-3 között felújított olasz támadásokat már nem harcos állomány (szanitécek, küldöncök, konyhaszolgálat) bevetésével sikerült csak végső erőfeszítésekkel elhárítani.
Az olasz veszteségek meghaladták a védőkét. A 3. Isonzó-csatában az olasz támadás nem érte el a kitűzött stratégiai célt, ami Görz elfoglalása volt. A Monarchia állásainak minimális mértékű, néhány száz méteres visszanyomása volt az egyetlen látható eredmény. A 43-as ezred kiemelkedő helytállásának állított tehát emléket ez a szép jelvény.