Tengeralattjárók

Az Monarchia haditengerészete a 6. legerősebb flottával rendelkezett a nagy Háború kitörésekor. A hadvezetés a flotta feladatául az Adriai-tenger fölötti felügyeletet, illetve a dalmát tengerpart védelmét jelölte meg. Ennek megfelelően viszonylag kisebb méretű egységek építésére helyezték a hangsúlyt, de a négy korszerű csatahajó, a Tegethoff-osztály a legkorszerűbb angol és francia hajókkal is felvehették a versenyt. Erőssége a flottának a kisebb méretű egységekből álló gyorscirkáló- és torpedóromboló osztály voltak. Ezek működési rádiusza viszont egyértelműen az Adriára korlátozódott.

A tengeralattjárók sem kaptak kiemelt figyelmet a haderő fejlesztésében. 1914-ben mindössze 7 búvárhajóval rendelkezett a flotta. Ezek is viszonylag kisebb méretű, erősen korlátozott hatókörben alkalmazható hajók voltak. Az Adrián 1914 őszén végrehajtott harci cselekmények ugyanakkor felértékelték a tengeralattjárók szerepét. A nagy, nyíltvízi hajóegységek mozgását a brit-francia flotta eredményesen akadályozta. A tengeralattjárók támadásaival szemben kitettebbek voltak. Ebben az is közrejátszott, hogy a búvárhajókkal való harc taktikája ekkor még teljesen kialakulatlan volt.

Ezt követően a Monarchia is fejlesztette tengeralattjáró flottáját. Németországtól is vásárolt egységeket. A tengeralattjárók új feladata pedig az lett, hogy a Földközi-tenger középső medencéjének a kereskedelmi hajóforgalmát zaklassa. Ezt a feladatot sikeresen végezte a flotta. Ennek legfontosabb jele, hogy az Antant Olaszország és Dalmácia között tengerzárat létesített, amellyel az osztrák-magyar búvárhajók kifutását próbálta megakadályozni az Adriáról a Földközi-tengerre.

A tengeralattjárók szerepének felértékelődése és a csapatnem presztízsének növekedése néhány sikeres akciónak volt köszönhető. Egyik első ilyen akció volt az U 12 támadása az Adrián működő francia flotta ellen 1914 december 21-én. A franciák ekkor kötelékgyakorlaton voltak az Adria bejáratánál, az albán partok közelében. A portyázó U 12 észlelte a flotta jelenlétét és sikeresen torpedótávolságra közelítette meg a hajórajt. A franciák nem számítottak támadásra, az észrevétlenül manőverező búvárhajó válogathatott a célpontok közül. Végül az egység vezérhajóját, a Jean Bartot szemelte ki, amelyre két torpedót lőtt ki (korabeli kifejezéssel élve „lanszírozott”). Az egyik lövedék eltalálta a vezérhajót, és súlyosan megrongálta azt. Bár nem süllyedt el, a háború végéig nem állt vissza szolgálatba.

Az U 12 és parancsnoka Lerch Egon sorhajóhadnagy azonnal népszerű propaganda témává lett a Monarchiában. Fellendült a tengeralattjáró építési program és a búvárhajók alkalmazása is. Még az is felmerült, hogy a szövetséges Törökország számára kereskedelmi tengeralattjárókkal kellene utánpótlást szállítani, amíg a szárazföldi kapcsolat még nem teremtődött meg (1916 év végéig).

A népszerűvé vált tengeralattjárók elég sok jelvényen megjelennek. Ezek a jelvények persze elsősorban nem az érintett csapatok számára készültek, hiszen a tengeralattjárókon mindössze néhány száz hajós volt szolgálatban. A bemutatott U 12 jelvény mellett a másik népszerű búvárhajó, az U 5 nagyon sokféle változatban került kiadásra. A harmadik bemutatott jelvény a tervezett kereskedelmi hajót mutatja. A Monarchiában gyűjtést szerveztek ennek a hajótípusnak a kifejlesztésére, de ez a program tudtommal nem valósult meg végül.

A Nagy Háborúban összességében 27 tengeralattjáró harcolt a Monarchia lobogója alatt. Ezek többsége saját építésű hajó volt, de volt köztük zsákmányolt ellenséges hajó és német gyártású egység is. Több száz kereskedelmi hajót süllyesztettek el a Földközi-tengeren. Ezzel jelentősen akadályozták a hadianyag forgalmat a térségben, illetve jelentős ellenséges haderőt kötöttek le.