Sebesültvivők

Egy korábbi bejegyzésben írtam már a szanitécekről. Szerepük a sebesültellátásban kiemelkedően fontos volt. A sebesültek azonnali ellátása és az első segélyhelyre juttatása a gyógyítás, sokszor az életben maradás legfontosabb feltétele volt. Sebesült katonák visszaemlékezéseiben egyre-másra előfordul az említésük. Hol pozitív, hol negatív megítéléssel. Ha valakinek a sebét gyorsan ellátták és nem vérzett el a sebesülés helyszínén, az a sebesült bizonyosan szívesen emlékezik az egészségügyi katonára. Akit viszont a sok sürgős operáció vagy a szállítás lehetetlensége miatt ellátás nélkül hagytak, az ha életben maradt, nem szívesen emlékezett a válságos órákra.

A szanitécek fegyvertelen katonák voltak, akik a náluk lévő sebkezelő felszereléssel a friss sebesültek azonnali ellátását és hátraszállításukat végezték. Mindezt természetesen ellenséges tűzben. Feladatuk egyáltalán nem volt veszélytelen. A sebesültellátáshoz szükséges alapvető ismeretekkel rendelkeztek, felettesük az ezredorvos volt. Az ezredek segélyhelye állásharcok idején általában közvetlenül az első vonalak mögött volt berendezve. Az ezredorvos az első vonalból hátrahozott súlyos sebesülteket látta el, életmentő műtéteket végzett. Őket ez után a lehető leggyorsabban kellett a front mögötti, jól felszerelt tábori kórházakba juttatni, ahol a további ellátásukat végezték.

A szanitécek egyik fő feladata tehát a sebesültek hordása, mozgatása volt. Erre a célra hordágyakat használtak, amint az a bemutatott jelvényeken is látható. De sokszor előfordult, hogy a sebesülteket az első vonalakból társaik a hátukon hozták el. Máskor a könnyebb sebesülteket két oldalról egy fegyverre ültetve vitte két katona, amint a csatolt fénykép mutatja.

A jelvénykészítők az általános jelvényeken kívül konkrét csapatok egészségügyi személyzete számára is gyártottak jelvényeket. A második sebesültvivőket ábrázoló jelvény a Hofmann hadtest tábori kórháza számára készült.