Andreas Wilhelm Schwarzlose konstruktőr által 1902-ben kifejlesztett fegyver. 1905-től gyártották a Steyr Mannlicher gyárban. Az Osztrák-Magyar Monarchia haderejében általánosan használt fegyver.
Újszerűsége a korábbi konstrukcióknál egyszerűbb szerkezetében és nagyobb megbízhatóságában rejlett. Ezt a késleltetett tömegzáras működési elvének köszönhette. A zár tömegének csökkentésére erős rugót építettek be. Nyitott zárszerkezettel működött, ami javította a cső hűtését is. A fegyver cső körüli tartályban 3 liter víz gondoskodott erről. A fegyver a konstrukció adottságaiból adódóan viszonylag kisebb tűzgyorsasággal rendelkezett (400 lövés/perc). Maximális lőtávolsága 1800 méter volt. 8 miliméteres lövedékeit hevederbe fűzve 250 darabos rakaszokban tartották. A fegyver súlya 19,6 kg volt.
A fegyvert állványra szerelve alkalmazták. Az állványhoz páncéllemezt is lehetett rögzíteni. Alacsonyabb lábakkal felszerelve a rohamcsapatokat is ellátták ezzel a fegyverrel.
Magasított és körben elfordítható szerkezetre állítva légvédelmi géppuskaként is működött.
A Monarchia repülőgépeit is ezzel a géppuskával szerelték fel. A gyalogságnál minden zászlóalj rendelkezett egy géppuskás szakasszal, amely általában négy géppuskát működtetett. A fegyver a gyalogság leghatásosabb eszköze volt, főként védelemben. A hozzá fűzött várakozásokat jól mutatja a második sapkajelvény felirata: “Gut ziel, vernichte viel!”, vagyis “Célozz jól, sokat semmisíts meg!”
