Pestszentlőrinc fejlődése az 1800-as évek végétől kezdve a környéken települt ipartelepek működésével gyorsult fel. 1919-ben az elcsatolt területekről jelentős számú menekült nyert itt elhelyezést, ami tovább növelte a lakosság lélekszámát. A település hosszas előkészítés után 1908-ban vált önállóvá (korábban Kispest része volt). Lélekszáma ekkor 12000 fő volt, ami az 1930-as évekre 30000 fölé emelkedett. 1936-tól megyei várossá vált a település. A népesség lélekszámának növekedése indokolttá tette iskolák megnyitását a körzetben. A település lakossága főként a környező gyárakban dolgozó munkás volt, de sokan települtek ki a fővárosból is. A pacellázások során olcsón elérhetővé vált telkekre építettek házakat.
A településen sokáig csak egyetlen elemi iskola működött. A helyi középfokú képzés 1922-től indult meg az Állami lakótelepen. Az iskolai gondnokság új iskolaépület építését kérvényezte a tanfelügyelőségnél. A Klebelsberg Kuno nevéhez fűződő iskolafejlesztési programban aztán 1927-ben a minisztérium el is rendelte négy elemi és egy polgári iskola felépítését a község területén. Az elkészült épületek felszerelésére pénz hiányában csak fokozatosan került sor. Így a Szivessy Tibor és Janszky Béla által tervezett épületben az oktatás csak 1929-től indulhatott meg. Ekkor költözött át az új épületbe az 1922-ben létesült Állami Polgári Iskola. A 30-as években a rendelkezésre álló iskolák ismét túlzsúfolttá váltak. Újabb polgári iskola, kereskedelmi középiskola és állami gimnázium is létesült a városban, 1936-ban. Az iskola 1936-ban vette fel Apponyi Albert nevét. 1957-ben új épületre költöztették a mai Havanna-lakótelep szélére. Az iskola mai jogutódja a Vörösmarty Mihály Ének-zenei Nyelvi Általános Iskola és Gimnázium. Az 1927-ben emelt épület ma is áll a Kossuth tér 2. szám alatt. Ma a 2011-ben alapított Sztehlo Gábor Evangélikus Gimnázium működik benne.
Az Állami Polgári Iskola jelvénye a rövidítések alapján 1936 előtt készülhetett, mielőtt az elnevezése megváltozott.