Landesschützen Regiment III. Innichen
A Tirolban és Vorarlbergben toborzott Landwehr ezredeket nevezték Kk. Landesschützen ezredeknek, majd 1917 januárjától Kaiserschützen ezredeknek. Három ilyen volt. A III. számú a mai Dél-Tirolból kapta az állományát, amelynek csak szűk többsége volt német, nagy része olasz nemzetiségű. A háború alatt a kádert a frontvonaltól távolabbra, Schärdingbe telepítették. Mindhárom tiroli Landwehr ezredet hegyi kiképzésben részesítették. A Nagy Háború előtti mozgósítási tervek szerint az ezredek Tirol és Karintia védelmére voltak kiszemelve. Ezt még a régről fennmaradt tiroli privilégiumok biztosították, nem lehetett őket csak a saját tartományaik védelmére használni. De ezt a szabályt a nagy Háború kezdetén figyelmen kívül hagyták, és az ezredeket az orosz frontra vezényelték.
Az olasz hadbalépést követően viszont hamarosan átszállították a „tartományi lövészeket” az olasz frontra. 1915 augusztus 20-tól Tirolban voltak már bevetve. A III. ezred védelmi körzete a Monte Piano volt. 1916-ban részt vettek a Col di Lana környéki harcokban a Dolomitokban. Májusban az Etsch völgyébe helyezték át az ezredet, a Rovereto környéki frontszakaszra. A későbbiekben ennek a frontnak a különböző szakaszain vettek részt állásharcokban. A háború végi kavarodásban november 3-án olasz fogságba esett az ezred.
Az ezred szép képeslapján és a levélzárón is a tiroli hegyekben őrködő katona a fő motívum. A jelvény a „szokásos” tiroli sast ábrázolja, gyopárokkal. Egyike a legszebb és legmagasabban értékelt jelvényeknek.
