Debrecen város gyalogezrede az 1756-ban alapított 39. ezred volt. Ennek a csapatnak a története is gazdag volt eseményekben, a magyar olvasók számára talán leginkább érdekes lehet, hogy az 1848-49-es szabadságharcban a magyar oldalon harcolt. Előbb 1848-ban a Délvidéken, majd az 1849-es tavaszi hadjáratban a főerőkkel együtt. A Nagy Háborúban a 17. hadosztály egyik ezrede volt. Leginkább emlékezetes haditetteiket a Karszt-fennsík védelmében hajtották végre. Itt az egész hadosztállyal együtt 1915 nyarától egészen 1917 októberéig küzdöttek a 2-12 Isonzo csatákban. Talán egyetlen más olyan egység sem volt, amely váltás nélkül, folyamatosan ilyen borzalmas csatatéren ennyi időt szolgált (a társezredekkel, a 46-os, 61-es és 43-as ezredekkel együtt).
De a bejegyzés most elsősorban a városról, illetve annak címeréről szól. A címer az 1600-as évek elején keletkezett. Debrecen ekkor már híres protestáns vallási központ volt, a Kálvinista Róma. A címer ezt tükrözi, hiszen a pajzs képi ábrázolása bibliai szimbólumokkal van tele. A központi alak a zászlós bárány, Jézus Krisztus személye. Ő a Szentírás két kötetén az Ó- és az Újszövetség könyvein áll. Fölötte a pálma életfa motívum, a tartósság, szívós kitartás jelképe. A címer felső részét lezáró sisak tetején a tűzből feltámadó főnix azt jelképezi, ahogyan Debrecen város a hányattatások közepette mindig újraéledt.
Az ezred szép jelvénye a címer központi részét ábrázolja. A csatolt levelező lap az ezred és a szintén a városhoz kötődő 16. huszárezred hőseinek állít emléket. Mivel a bejegyzés a monarchiás barangolás sorozatba kerül, kiegészítésként a címer mai ábrázolását is feltöltöm. Az egyik debreceni középületet díszíti a dombormű.