A Pécsi Iparkamara köztiszteletnek örvendő pénztárnoka bizonyos Skrutt János, aki a helyi Taisz Bank alkalmazottja volt, élénk levelezést folytatott nála fiatalabb egyletbeli tagtársaival. A fennmaradt levelezéséből kiderül, hogy legalább öt „berukkolt” kollegájával tartotta a kapcsolatot. Mígnem 1917 elején az ő korosztályára is sor került. Egyik korán behívott egyletbeli barátja volt Tahi Dániel gyalogos, az 52. pécsi gyalogezred katonája.
A birtokomba került három tábori lapon az üzeneteken keresztül kialakuló rövid kapcsolat történetét követhetjük nyomon. Az első, lap keltezése szerint 1915 július 6-án került feladásra, bár a dátum javítása arra utal, hogy már 4-én megírták. A szintén nagyon akkurátus címzett, Skrutt pénztárnok gondosan iktatta a lap érkezését (17.) és a válaszlevél feladásának időpontját is (20.). Látható, hogy Tahi Dániel kezdeményezte a levelezést. A szövegből kiderül, hogy ő egy korábbi levelére is választ várt volna, és attól tartott, hogy az abban írtak miatt, „nagyon sajnálom, hogy te nem vagy közöttünk” neheztelt meg a címzett őrá. Bő egy év múlva erre is sor került, bár Skrutt János a 8. honvéd huszárezredbe rukkolt be.
A levelezés tehát elkezdődött, erről tanúskodik a második lap, amely augusztus 12-én kelt. Látható, hogy Skrutt nem tudta pontosan, hogy Tahi Dániel melyik fronton szolgál. Ő azt hitte, hogy a 7. hadosztállyal Lengyelországban vitézkedik a kolléga úr, Varsónál és Iwangorodnál. Ez a válaszlevél derít fényt arra, hogy Tahi az ezred kikülönített zászlóaljával a 4. hegyi dandár kötelékében az olasz frontra került. A levélíró szerényen jelzi csupán, hogy a Pécsi Napló egyik számában részletesen lehet olvasni a II/52 zászlóalj veszteségteljes harcairól Görz védelmében „Azért ne gondold, hogy mi talán tétlenül vagyunk itt. Lehet, hogy ez után a lap után még következett néhány üzenetváltás, bár a harmadik lap közvetlenül is illeszthető az előzőhöz, bár későbbi dátumozású, november 18-án kelt. Ebben Skrutt bíztatja Tahit az olaszok megleckéztetésére: „üsd, ahol éred őket!” Egyben beszámol arról is, hogy november végén ismét a sorozó bizottság elé kell majd állnia. De ez a lap már elkésett, nem tudták kikézbesíteni a címzettnek. A címzésre ragasztott cédula tudósít: „Gefallen” elesett…
Eddig tartott tehát a két kolléga rövid életű levelezése. Az egység és az időpontok ismeretében nagy valószínűséggel állíthatjuk, hogy Tahi Dániel gyalogos a 3. Isonzó csatában Podgora védelmi körzetben hősi halált halt. Valóban nem töltötték tétlenül az időt ott az 52-es bajtársak. A 3. Isonzó csata egyik kiemelt olasz támadási célpontja volt ez a körzet. Az itteni áttöréssel észak felől igyekeztek a görzi hídfő védelmének a hátába kerülni illetve a folyamátkelést kierőszakolni. A Magyar gyalogság című kötet és az 52-es világháborús emlékalbum egyaránt részletesen beszámol erről az ütközetről. Az 52/8-ik század (ahol Tahi Dániel is szolgált) a harmadik győzelmes görzi csata emlékére emléklapot adott ki.
Az elesett 52-es hősök emlékét a bajtársak valóban megőrizték. Erről tanúskodnak az 52-es ezredtörténet lapjai. Ezek egyikén ma is meg lehet még találni a Podgorán elesettek képei között Tahi Dániel „közvitéznek”, a háború számunkra most már nem névtelen hősének fényképét is.