Az 1915 májusi olasz támadáskor a Monarchia az Isonzo völgyében általában a keleti part hegyei között alakította ki a védelmi vonalakat Tolmeintől Monfalconeig. Két hídfőt igyekezett fenntartani. Északabbra a St Lucia – Tolmein körzetet és délen Görz város nyugati előterét. Mindkét hídfőt heves támadások érték már 1915-ben. Görznél a frontot széles sávban vissza kellett vonni 1916 nyarán. A tolmeini hídfő viszont kitartott, olyannyira, hogy az 1917 őszi nagy ellentámadás fő súlypontja is éppen itt volt.
1915-16 telén az Isonzo nyugati partján fekvő hegyeket (Podgora és Mt Sabotino) még megtartotta a Monarchia. A két hegy közötti laposabb rész közepén fekszik Oslavija község, amelynek birtokáért heves harcok folytak. A térképvázlat az 1916 januári állásokat mutatja. Délebbre a 4. hegyi dandár kötelékébe tartozó II/52-es (pécsi) zászlóalj századai láthatóak. Feljebb, a Sabotino lejtőin a 80. gyalogezred I. zászlóalja. Ebben az időszakban a 4. hegyi dandár és a 60. gyalogdandár is az 58. hadosztály kötelékében állt. Ez a hadosztály védte a térképen látható terepszakaszt, valamint a Sabotino hegyet és annak északi oldalát Plava környékén (ott már az Isonzo keleti partja mentén).
Az 52. ezred emlékalbuma részletesen beszámol az itteni védelemről. Abban az időszakban, amikor a 80. ezreddel együtt szolgáltak (1915 október – 1916 április) két nagyobb szabású olasz támadásra került sor: a 3. és 4. Isonzo csata keretében. Előbb október 21 és november 5 között próbálkoztak. Ekkor a Podgora-Oslavija szakaszt egy olasz gyalogdandár támadta, főként a térképen látható „orr állást” Oslavijától dél-nyugatra, amelyet a 7/52. század védett. A támadás ezen a szakaszon nem járt kézzel fogható eredménnyel.
November 10-én aztán megerősített olasz csapatok megújították a támadást a IV. Isonzo csatával. November 12-én, 18-án, 23-án és 25-én sorozatos tömegtámadásokat indítottak az osztrák-magyar állások ellen. Rövid időre sikerült is elfoglalniuk a Podgorán lévő „orr állást” és betörtek az Oslavija melletti 80-asok által védett állásokba is. Elfoglalták a 188-as magaslatot. Az olasz betörést ekkor nem sikerült elhárítani. Az eredeti állások visszaszerzésére 1916 január 14-én majd 24-én indult ellentámadás. A 80-asokat a 2/52-es zászlóalj csapatai is segítették. A második támadás már eredményes volt. A kiinduló állásokat helyreállították. Az olaszok a tél beálltával már nem próbálkoztak újabb támadással.
Podgora és Oslavija védelméről a II/52-es zászlóalj kapcsán már írtam itt. Most a 80-asok jelvénye miatt tértem vissza erre az epizódra. Ez a jelvény egy, a falu romjait jelképező faldarabot ábrázol. Ezen álló felirat a település nevét és az előbb említett 188-as magaslati pontot említi. A domb tetején ma az 1930-as években emelt olasz emlékmű és osszárium van. Ebben nyugszanak a térségben elesett osztrák-magyar hősi halottak csontjai is.