Nyeles kézigránát

Kézzel az ellenség közé dobott robbanó testeket az ókortól kezdve alkalmaznak a különböző hadseregek. Egyes korokban az alkalmazás nagyon elterjedt volt. Így például az 1600-as évek végétől kezdve a gyalogos csapatok egy részét eleve gránátosoknak nevezték, utalva a szokásos gyalogsági fegyvereken túl az alkalmazott kézi bombákra, gránátokra. Az 1800-as évek végére a kézigránát alkalmazása háttérbe szorult, egyes országok, például Nagy-Britannia ki is vette a katonai felszerelésből. Az orosz-japán háborúban 1905-ben viszont ismét jelentős volt a szerepe, és a Nagy Háború kezdetekor Németország és a Monarchia hadserege is alkalmazta. Később, a lövészárok-háború elengedhetetlen eszközévé vált minden fronton.

A Kézigránátokat mind védelemre, mind támadásra hasznosan lehet alkalmazni olyan ellenféllel szemben, aki mozgásában korlátozott (például a lövészárokban, bunkerben tartózkodik), vagy támadók ellen nagyobb repeszhatású eszközt a fedezékben lévő katona úgy használhat, hogy saját magát a fedezék védi a repeszhatástól. A kézigránát a lövészárok-hadviselés egyik szimbóluma is lett: a rohamkatonák legfontosabb fegyverévé vált.

A fegyver több tipusát is alkalmazták a Monarchia hadseregében. Mindet nem tudom itt részletezni. Talán a legfontosabb és legsikeresebb a német mintára gyártott nyeles kézigránát volt. A robbanófejhez rögzített nyél kettős célt szolgált. Egyrészt ennek a segítségével távolabbra és pontosabban lehetett a gránátot elhajítani. Másrészt a nyélben futott a kioldó zsinór. A nyél végén lévő kupak letekerése után a zsinórt meghúzva lehetett működésbe hozni a gyújtó szerkezetet. Ez a szakirodalom szerint a gyufa égéséhez hasonló lassú folyamatot indított el, ami meghatározott idő elteltével érte el a robbanófejben felhalmozott töltetet, amit felrobbantott. A robbanás hatását repeszekkel növelték. A felrobbanó acél robbanófej darabjai, más tipusoknál a korábbi korokban is alkalmazott srapnel töltetek vagy a köpeny szétszakadó rovátkolt darabjai okoztak sérüléseket. A nyeles kézigránátot Németország a 2. világháborúban is alkalmazta.

A bejegyzéshez mellékelt fotókon rohamkatonák láthatóak különféle típusú kézigránátokkal. A fegyver általános elterjedtségét két kézigránát formájú ezredjelvény bemutatásával szeretném érzékeltetni. Ezek a bejegyzésben szereplő nyeles kézigránátok. Jól látszik a nyél végén a lecsavarható kupak, valamint a robbanófej oldalára erősített fül, amellyel a gránátot a derékszíjra lehetett akasztani.