Kifejezetten a lövészárok hadviselésre kifejlesztett kis kaliberű tüzérségi eszköz volt. Feladata homokzsákokkal, farönkökkel megerősített géppuskafészkek rombolása volt. Az ilyen támpontok felszámolása a többi rendelkezésre álló eszközzel, például lángszóróval, aknavetővel, kézigránáttal csak egészen rövid távolságról volt lehetséges. A hagyományos tüzérséget viszont sem lehetett tetszőlegesen felállítani a lövészárkok veszélyeztetett pontjain. Ahhoz ezek a lövegek túl nagyok és súlyosak voltak.
A Skoda gyár 1915 novemberében kezdte meg az eszköz sorozatgyártását. Már 1916-ban ezer darab löveget gyártottak le. A lövegcső acélból készült és huzagolt volt végén függőleges csúszó zárral. Háromlábú állványra szerelték, a lábak végén kialakított karmok tompították a visszarúgást. A célzást periszkóp segítségével végezték. Az állványra lehetett lövegpajzsot is szerelni, illetve a terepen mozgatáshoz oldalanként egy-egy kereket lehetett alkalmazni. A behajlítható lábazat lehetővé tette a vontatást, amelyre egy fő katona, öszvér vagy akár egy kutyapár is alkalmas volt. Az eszköz összes súlya mintegy 90 kg volt, három részre szétszedve gyalogosan is könnyen mozgatható volt. 37 mm-es R típusú lőszert tüzelt, amelyből létezett nagy romboló erejű, kartács és nyomjelző fajta. Ezeket tizenötösével fa ládákba csomagolva szállították.
A gyalogsági ágyúkat a gyalogezredekben szervezett tüzér szakaszok működtették. Ezek egy tisztből két tiszthelyettesből és 26 fő legénységből álltak. Minden szakasznak négy lövege volt. Az eszköz fontos szerepet játszott a gyalogság támogatásában. Erre utal, hogy külön fegyvernemi jelvénye volt. Ebben a bejegyzésben az eszközt ábrázoló sapkajelvényt mutatom be. Ezen az IGA felirat minden bizonnyal „Infanteriegeschütz-Abteilung”, ami magyarul gyalogsági löveg részleget jelent. A mellékelt tábori levelező lap mutatja a szervezeti felépítést: az 51. gyalogezred 4. gyalogsági ágyús szakaszának bélyegzője van rajta.
