Nagyváradi Szent László (Reál)Gimnázium
1873-ban nyílt meg Nagyváradon az Állami Főreáliskola. Ez az iskola is a korszak nagy iskolafejlsztési programjában alakult meg. Ennek célja a magyar országrész szakemberellátásának elősegítése volt. Reáliskolaként elsősorban a gazdasági életben hasznosítható műszaki és természettudományos ismereteket adott át. Felsőfokú képzéshez szükséges érettségit eleinte nem kínált. Véglegesnek szánt épületébe 1895-ben költözött be. A Deák Ferenc utca és a Reáliskola utca sarkán felépített új, négyszintes iskolaépületben kapott helyet.
1918 után a főreáliskolát a megszálló románok átszervezték. Négyosztályos román tannyelvű reáliskolává alakították át. 1940 és 1944 között mint Szent László Gimnázium alakult újjá, az 1918-ig használt épületben. 1945-ben ismét megszüntették működését és helyén előbb munkásegyetem, majd 1955-től román tannyelvű középiskola működött az épületben.
1991-ben Tempfli József katolikus megyés püspök kezdeményezésére a román hatóságok engedélyezték felekezeti jellegű középiskola létrehozását Nagyváradon. Az ekkor megalakult Szent László Szemináriumi Líceum tekinthető a korábbi Főreáliskola utódjának, bár nem jogutód.
A Szent László Gimnázium jelvénye a rövid 1940-44 közötti újjáalakulás idejéből származhat. A jelvény képe a szent király egyik csodatételét ábrázolja, amikor vizet fakasztott a sziklából. A jelvény másik érdekessége, hogy annak felirata eredetileg Reálgimnázium lehetett. A „Reál” szócskát viszont lefestették, mivel az iskola hivatalos elnevezése más lett. Ebből arra következtethetünk, hogy a jelvény talán még az első, 1940-es tanévben készült, amikor az újjáalakult iskola nevét még bizonytalanság övezte.
