M17 rohamkés
A Monarchia katonái a Nagy Háború kezdetén puskára szerelhető oldalfegyverekkel voltak felszerelve. Ilyen volt például az M1895 bajonett, amit a legnagyobb példányszámban használt Mannlicher puskákhoz rendszeresítettek. A bajonettet az egyenruha kiegészítőjeként a derékszíjra fűzhető bőr függesztővel és az arra csatlakozó fémtokkal viselték. Elsődleges harci funkciója a puskára erősítve mintegy lándzsaként történő használat közelharcban. Ekkor még az elképzelés szerint nyílt terepen kellett az ellenfeleknek megütközniük, ahol bőven volt hely a hosszabb szúró fegyver használatára.
A lövészárokháborúban a közelharc módszerei megváltoztak. Nem volt annyi hely, hogy a kb. másfél-két méteres szuronyos puskát alkalmazni lehessen. Ezért a szúró fegyvert már kézifegyverként használták. A bajonettek vaskos fém alkatrészei, amelyek a puskához való rögzítést szolgálták, feleslegessé váltak. Így 1917-től már a sokkal egyszerűbb felépítésű rohamkések gyártása indult el. Ezek rögzítése a derékszíjhoz szintén leegyszerűsödött. A bőr papucs helyett a kés tokjához erősített zsávolycsíkot alkalmaztak. Gyakran a derékszíj sem bőrből készült ekkor már, hanem szintén zsávoly anyagból.
A bejegyzéshez mellékelt fotón két rohamkatona látható rohamkésekkel az oldalukon. A sapkajelvény egy kisméretű propagandajelvény, amely még a korábbi szuronyt mintázza.
