Az osztrák-magyar tüzérségre gondolva mindig a félelmetes 30,5-es mozsár jut először az eszünkbe. Holott darabszámra, de jelentőségre is fontosabbak voltak a tábori ágyúk (8cm M5) és tarackok (10,4cm M14). Ezek adták a Monarchia tábori tüzérségének a gerincét.
A 10,4 cm M14 tábori tarack korának megfelelő műszaki megoldásokkal rendelkezett. Bár a háború első szakaszában még öntött bronz lövegcsöveket használtak, ezeket hamarosan acélcső váltotta fel. A 11,5-20 kg tömegű lövedékeket 6 osztatú töltet lőtte ki maximum 8 km távolságra. A löveget 6 fő kezelő személyzet működtette, szállításához hat lóra volt szükség. Súlya 1410 kg volt. Percenként maximum 20 lövést lehetett leadni vele.
A könnyű tábori tarackot a Monarchia tábori tarackos ezredeiben alkalmazták. A háború elején ezekből hadtestenként volt egy-egy. Minden ezred 4 ütegből állt, amelyekhez 6-6 löveg tartozott. Tehát ezredenként 24 löveggel rendelkeztek. 1915-ben a tarackos ezredek számát jelentősen megnövelték, és az ezredeket a gyalogos hadosztályok alá rendelték. 1918-tól a tüzérség újabb átszervezésével vegyes tüzér ezredek jöttek létre, amelyekben mind tábori ágyús, mind tábori tarackos ütegek is voltak. Összesen 6458 darab tábori tarackot rendszeresítettek a Nagy Háború alatt a Monarchia haderejében.
A bejegyzéshez csatolt jelvények közül az első a tarack általános képét és megnevezését mutatja. A másik jelvény szintén részletesen ábrázolja a löveget, és az 50. tartalék tábori tarackos ezred jelvénye, amelyet 1916 Karácsonyára készítettek az ezred tüzérei számára. A két mai fotó az USA-beli Fort Sill ágyúmúzeumában készült az ott őrzött lövegről. A nyitókép feltehetőleg még a háború előtt készülhetett gyakorlaton, esetleg kiképzés közben, és a tarack teljes kezelő személyzetét mutatja be. Minden kezelő a számára előírt helyen tartózkodik.