Széplaki Gábor újabb kiváló tanulmányát olvashatjuk!
Már korábbi bejegyzésekben esett szó az Osztrák-Magyar Monarchia légjáró csapatairól (itt és itt), jelen bejegyzésben a számukra rendszeresített megkülönböztető jelvényről esik szó.
1910 szeptember 18-án Wiener-Neustadt-ban repülőnapot rendeztek, amit őfelsége I. Ferenc József császár is megtisztelt jelenlétével. A bemutató olyan hatással volt az uralkodóra, hogy másnap a legfelsőbb elhatározásból császári rendelet született, ami a légjáró csapatok részére megkülönböztető jelvény viselését írja elő. A rendelet a november 8-i közlönyben került kihirdetésre.
A monarchia repülőcsapataik számára nem volt a fegyvernemre jellemző egyedi egyenruha rendszeresítve. Egyes források szerint a korai repülő tanfolyamokon végzett hallgatók fehér sapkából, nyitott galléros zubbonyból, piros nyakravalóból és világos nadrágból álló „ballonos egyenruhát” viseltek. Természetesen ez a viselet szembe ment minden akkor érvényes öltözködésre vonatkozó előírással, így ezt a megkülönböztető viseletet hamar betiltották, de a fiatal fegyvernem részére speciális egyenruházatot nem vezettek be. A monarchia ballonos és repülő egységeibe történő jelentkezés egyik feltétele az volt, hogy az aspiráns a katonai alapkiképzést valamelyik hagyományos fegyvernemnél sikeresen teljesítse. Ennek megfelelően a légjáró csapatokhoz történt sikeres felvételét követően eredeti csapatteste, (gyalogsági, ulánus, huszár, stb.) egyenruháját viselte.
Ez jól megfigyelhető a fenti képen, ahol az őrvezető a lovasított alakulatok tológyűrűs vállzsinórral ellátott tábori zubbonyát viseli. A monarchia egyenruha reformjait a légjáró csapatok is követték saját uniformis hiányában, így a csukaszürke és a tábori szürke egyenruházatban is láthatók korai fényképeken a repülő és ballonos katonák.
Az uralkodói rendelet a légjáró csapatok részére vékony fémlemezből préselt, ballont mintázó jelvény viselését írta elő. Ezt a rendfokozatot jelölő csillagok mögött a gallérhajtókán, valamint a tábori sapka vagy tiszti csákó bal oldalán kellett viselni.
A jelvényt a tisztek aranyozott, az altisztek, valamint a legénységi állomány ezüstözött kivitelben viselték. Mivel a jelvényt a Monarchiában több cég és iparos is gyártotta és szállította a hadsereg részére, egymástól eltérő változatok ismertek ezekből. Leginkább a jelvény méretében, a ballon, valamint a megfigyelő kosár alakjában, az azt tartó kötélzet kialakításában, illetve a jelvény rögzítésére szánt lyukak elhelyezésében van különbség.
A fenti képeken az aranyozott és az ezüstözött jelvények különféle változatai láthatók.
A tehetősebb tiszti állomány egyenruhájára és tábori sapkájára fémszállakkal és flitterekkel kihímzett fegyvernemi jelvényt készíttetett. Ezek rendkívül ritkán láthatók korabeli fényképfelvételeken, illetve a fennmaradt egyedi darabok minden gyűjtemény féltve őrzött darabajai.
A fenti fotón Schwarzenberg alezredes hímzett fegyvernemi jelvényt visel gallérján. A lenti tárgyfotó pedig magáról a jelvényről készült.
A jelvény utóélete a Magyar Királyi Honvédségben egy 1919-es rendelet alapján folytatódott, ahol szakképzettségi jelvény formájában a zubbony és a köpeny bal felkarján lehetett ezeket fegyvernemi színű alátétposztó háromszögön viselni. A témában taglalt fegyvernemi jelvény későbbi viseléséről eddig korabeli fényképet nem sikerült fellelnem, de magát a szakképzettségi jelvényt már volt szerencsém a kezemben tartani.
Szeretném kifejezni köszönetemet Zombor Zoltán és Magó Károly barátaimnak, hogy a bejegyzéshez leközölt, tulajdonukban lévő tárgyak fotóinak és korabeli fényképfelvételek felhasználását lehetővé tették számomra.