Széplaki Gábor legújabb írása egy különleges fegyvernemi jelvényről:
Az 1915-ös évben Olaszország az antant hatalmak oldalán történt hadbalépésével merőben új frontvonalak nyíltak meg, melyek a sziklás, kemény kőzettel borított hegyi terepen húzódtak. Ebből adódóan az eddig megszokottól eltérő, speciális hadviselésre volt szükség, mely alkalmazkodott ezekhez a sajátos földrajzi és geológiai viszonyokhoz. A harcok súlypontját a magaslatokért és hegycsúcsokért vívott küzdelem jelentette. A szembenálló felek próbáltak minél nagyobb számú tüzérséget felvonultatni, itt az olasz részről többszörös túlerő mutatkozott. A folyamatos tüzérségi tűz ellen nem sok természetes fedezék állt a Monarchia itt küzdő csapatainak rendelkezésére, így ezeket mesterségesen kellett kialakítani. Erre a kihívásra válaszul jelentek meg a speciális műszaki katonák: a kőzet-fúrok.
A műszaki csapatokon belül ezek az egységek, szemben a korábban bemutatott építőszázadok katonáival, nem idősebb népfelkelőkből, vagy frontszolgálatra alkalmatlan hadköteles korú, fegyvertelen emberekből álltak. A korabeli leírások szerint 1. honvéd népfelkelő kőmunkásszázad katonái hadköteles korú szakmunkás képesítésű férfiakból kerültek ki, akik rövid csövű, lovassági karabélyokkal voltak felfegyverezve. Fő tevékenységük volt állások, fedezékek, kavernák, óvóhelyek kialakítása robbantással és speciális szerszámokkal. Ezek alapján feltételezhető, hogy bányászokat, vasúti pályaépítő munkásokat, útépítőket, vagyis lehetőleg a feladat elvégzéséhez szükséges előképzettséggel rendelkező hadköteleseket célirányosan válogattak ezekbe az egységekbe, illetve képeztek át. A kőzetfúró szakcsapatoknak speciális fegyvernemi jelvényt rendszeresítettek 1916-ban, sajnos a rendelkező utasítást nem sikerült még megtalálnom.
A fémlemezből készült jelvényen a császári korona alatt a bányászat és a fémmegmunkálás szerszámai jelennek meg. A galléron és a sapka bal oldalán hordtak aranyozott jelvényt a tisztek, a Landsturm mérnökök valamint a bécsi szikla-/küzetfúró-oktató és pótzászlóalj parancsnoka. Ezüstözött jelvényt viselt a póztászlóalj állományának felhasználásával felállított alakulatok legénysége. A Fortepanról származó címkép egy ritka viselési fotó, amin a legénységi változat látható. Nem ismert a jelvénynek a magyar szent koronával gyártott verziója, ebből arra lehet következtetni, hogy csak a közös és a Landwehr/Landsturm alakulatok kötelékében voltak jelen.
A fenti képen egy szintén ritka tiszti változatú jelvény látható, mely kialakításának apróbb részleteiben eltér az előző legénységi változattól. A korábbi jelvényektől eltérően, eddig még nem láttam fémszállal hímzett darabot. Mind a jelvények, mind pedig a viselési fotók rendkívül ritkák.
A következő kép, a korábbi bejegyzéseimben már többször említett és felhasznált 1917-es ismertető tablóról származik. Itt egy harmadik fajta kialakítást láthatunk. Érdekes az alakulat megnevezése is, ami mobil szikla/kőzetfúró szakaszként aposztrofálja az egységet.
Furcsa, hogy jelvények nem tükrözve vannak egymásra mint a többi, hanem azonos „állásuakat” használtak. Erre láthatunk példát a következő fotón, ahol az alakulat katonája a harmadik típusú jelvényt viseli a gallérján.
Egy másik érdekesség is látható ezen a remek viselési fotón. A katona sapkáján lévő jelvény, talán egy régebbi talány megoldása lehet. Régóta vannak a gyűjteményemben a lenti darabok, de eddig még nem találtam ezekkel kapcsolatosan írásos vagy viselést bemutató bizonyítékot.
Számos hasonlóság figyelhető meg a motívumokban, illetve jól megfigyelhető a varrással történő rögzítés a fotón.
Amennyiben van bárkinek ezekkel a jelvényekkel kapcsolatban használható információja, az kérem, ossza meg velem
Ezúton szeretném köszönetemet kifejezni Bálint Ferenc barátomnak, hogy a bácsalmási Vörösmarty Mihály Könyvtár tulajdonában lévő üvegnegatívról készült másolatát rendelkezésemre bocsátotta a bejegyzés elkészítéséhez.