Loading...
Teljesítményjelvények

Tüzér zsinór kitüntetések

Köszönettel teszem közzé Széplaki Gábor újabb bejegyzését a tüzérek zsinór kitüntetéseiről.

A monarchia korának tüzérségében egy löveg kezelőszemélyzete hét főből állt. Előírás szerinti elhelyezkedésük a felállított és tűzkész löveg körül a következőképpen nézett ki:

Bal oldalon közvetlenül a lövegpajzsnál térdel az irányzó tüzér (rendfokozatát tekintve Vormeister vagyis főtüzér – ami a gyalogos őrvezetőnek feleltethető meg). Tőle jobbra a lövegtalpon ülve foglal helyet a lövész vagy lövegkezelő. Ő az, aki a fegyvert tulajdonképpen elsüti, kezeli a löveg zárszerkezetét, a lövést követően az üres hüvelyt kiveszi. Az irányzó mögött található a töltő, aki a löveg mellett elhelyezkedő két lőszeres beosztású tüzértől a lőszert elveszi és betölti a lövegbe. A lőszeresek feladata, hogy a lövegállásba juttassák a lövedékeket, ezzel is biztosítva a folyamatos tüzelést. A löveg talpánál térdel az irányzékot kezelő tüzér. A feladata az irányzó tüzér utasításait végrehajtva az irányzó emeltyű segítségével a megadott pozícióba állítani/mozgatni a löveget. Az irányzék kezelő előtt balra van a lövegvezető, aki a löveg egész működését koordinálja. Rendfokozata tizedes vagy szakaszvezető, aki az irányzó tüzér szakismeretében is jártas.

A fentiekből is kitűnik, hogy az irányzó és a lövegvezető kivételével a többi beosztást kevésbé iskolázott, sorozott állománnyal is el lehetet látni, megfelelő mennyiségű sulykolást követően. Nem véletlen tehát, hogy a két, szakmai tudást igénylő beosztást betöltő tüzért megkülönböztető kitüntetéssel látták el speciális díszes zsinórzat formájában.

Az irányzó kitüntetés (un. Vormeister-Schnur): egy igencsak látványos és bonyolult felhelyezési módszerrel rögzíthető, 3 240 mm hosszúságú, 4 mm vastagságú gyapjúfonálból készült megkülönböztető jelvény.

A bonyolult kialakítású rendszer részei:

A > HURKOS DARAB 1 050 mm hosszúságú és kétrétű

  • TOLÓGYŰRŰ
  • ÖSSZEKÖTŐ GYŰRŰ

B> PECEK DARAB 1 130 mm hosszúságú és szintén két szálból áll

d > FONOTT PECEK 50 mm hosszúságú

E> KETTŐS ZSINÓR 530 mm hosszúságú

  • TOLÓGYŰRŰ

C> LÁNCZSINÓR 12 fonott tagból álló 355 mm hosszúságú a g akasztóhurokig

h > FONOTT PECEK 40 mm hosszú

D> TOLÓLABDA 53 mm átmérőjű

e > TOLÓLABDÁK 35 mm átmérőjű

f > KÖRTE ALAKÚ LABDA 60 mm hosszúságú és 50 mm szélességű

Viselése: Az akasztóhurkot a bal vállszalag gombjába kell akasztani. A pecekdarab hátulra a hurokdarab pedig a mellre a jobb csípő irányába előre kerül, melyeket össze kell kötni. A kettős zsinór a jobb vállra fekszik fel és a jobb vállszalag alatt hátulról átbújtatva a jobb mellrész felé a lánczsinórhoz csatlakozik. Ezt a részt a zubbony felülről második gomblyukában a fonott pecekkel rögzítik.

Az irányzó zsinór kitüntetést az első világháború kitörésekor megszüntették a monarchia hadseregében. A magyar királyi honvédségben ismét előkerült 1932-ben. A 8. számú Honvédségi Közlönyben megjelent az ismételt rendszeresítésére vonatkozó parancs és leírás, melynek kialakítása és viselése egy az egyben megegyezett a monarchiás elődjével.

A lövegvezetői zsinór kitüntetés: 1910-ben külön zsinórkitüntetést vezettek be a lövegvezető (un Geschützfürer) vagy lövegparancsnok megkülönböztetésére.

Kialakítása: a kitüntetés arany színű fémszálas sodort és fonott zsinórból készült hurkokkal a két végén és a közepén, valamint két stilizált makkal. A zsinór 440 mm hosszúságú és 5 mm vastagságú a hurkok és a makkok is 60 mm hosszúságúak. A zsinórt sok helyen vékony fémszállal is megerősítették, ezzel is növelve a kitüntetés tartósságát és ellenálló képességét a mindennapi használat esetén.

Viselése: a makkok felett található hurkot a kerek, fém tüzér kitüntetés tartófülére rögzítették. Ezt a jelvényt a közös-, valamint a Landwehr tüzérségben 1888-ban rendszeresítették. A később megalakult Honvéd tüzérség részére 1913-ban. A vastagabb fonott zsinórzat közepénél lévő hurkot a bal vállszalag gombjára, míg a másik végén található hurkot a zubbony felső gombjára akasztották. Végére sok esetben jelsípot rögzítettek. A kitüntetést mind a békeídőszak színes ruházatán, mind pedig a tábori ruházaton egyaránt viselték.

A kinevezést altiszti (tizedes vagy szakaszvezető rendfokozatú) tüzér kaphatta meg, aki a lövegparancsnoki minősítése mellett a speciális képzést is sikeresen elvégezte. Ezt a kitüntetést az irányzó kitüntetéshez hasonlóan a háború kitörésekor 1914-ben megszűntették, de a háború végéig még használatban maradt.

Feliratkozás
Értesítés
guest
0 Hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments
0
Ossza meg velünk Ön is történetétx
()
x