Eduard Fischer ezredes
1862-ben született Carapciuban, Bukovinában. Gyermekkorától katonai pályára készült, a 41. gyalogezred önkénteseként kezdte el pályafutását. 1888-ban avatták hadnaggyá. 1891-ben a csendőrséghez helyezték át. Karrierje nagyobb részét ebben a csapattestben töltötte. 1895-ben Czernowitz csendőrparancsnoka lett, illetve Bukovina helyettes csendőrparancsnoka. Kiváló munkája elismeréseként 1907-ben a Ferenc-József Rend lovagkeresztjével tüntették ki. 1912-ben őrnaggyá léptették elő, és a katonai érdemkeresztet is megkapta.
Karrierje csúcspontján 1914 augusztusától előbb alezredesként majd ezredesként a bukovinai önkéntesek vezetője volt. Fő bázisterülete Gura Homorului és Campulung vidéke volt. Itt egy hadosztály erősségű katonai egységet sikerült felállítania. Csapatával 1914 szeptemberében egy időre még a tartományi fővárost, Czernowitzot is sikerült visszafoglalnia az oroszoktól, amelyet november közepéig tartani is tudott. Az oroszok 100 ezer rubel vérdíjat tűztek ki a fejére. A Monarchia uralkodója szeptemberben a Vaskorona Renddel, majd 1915 áprilisában a Lipót Renddel tüntette ki. Az oroszok kiűzése után 1918 februárjától Bukovina és Galícia csendőrparancsnoka lett vezérőrnagyi rendfokozattal.
A „Kelet Andreas Hofere” a háború végnapjaiban szűkebb hazájában, Bukovinában maradt, ahol persze a megszálló románok letartóztatták és internálták. 1920-ban Ausztriába toloncolták. 1927-ben megkapta a Katonai Mária Terézia Rend lovagkeresztjét. Nem sokkal ezt követően hunyt el. Népszerűségét a portréjával készült jelvény bizonyítja. Készült egy jelvény az általa vezetett önkéntesek és csendőrcsapatok számára is.
